Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 125

— 125 -­a pápai tanárok majd más országokba, hogy szivük megteljék hálával Isten iránt, hogy őket magyarrá és reformátussá teremtette. IV. És végül hadd mutassak rá Antal Géza egyéniségének arra a voná­sára, hogy az örök magastatok felé tört. Ha ez nem volna alkotórésze egyéniségének, akkor a »valóság embere« rideggé és szívtelenné lett volna, a széleslátókörűség csak azt eredményezte volna, hogy az elme gazdag­sága önmagát dicsőítéssé fajult volna és a jövőbe nézés pesszimistává, a megsemmisülést hirdető, vén zsörtölődővé tette volna, aki semmit sem csinált volna, mert hisz úgyis hiábavaló minden 1. Antal Géza azonban Isten embere volt, akit egyéni élete megrendítő tapasztalatai, a sok szenvedés és megpróbáltatás, amelyen ő is keresztül ment, mind közelebb hozott az Atyához. Hogy belejött a prédikálásba a püspök, aki azelőtt csak kevésszer ment fel a szószékre! Mily meggyőző erővel tett bizonyságot az egyházmegyékben végzett körútjain a gyüle­kezetek előtt az egyetlen útról, amely életre vezet, a Jézusról, aki Igazságf és Élet! Az a diák. aki Vl-ikos gimnazista korában egyházi beszéddel nyer pályadíjat, aki mint theologus részt kér a ,magyar református egyház evangé­liomi megújhodásának munkálásából, az a tanár, aki csaknem egy eszten­deig benne él az Amerikai Egyesült Államok egyházi életének átalakító levegőjében, aki lefordítja Van Oosterzee híres kátémagyarázatait és ennek lefordítása közben megtanulja, hogy egyedül Istené a dicsőség és egyedül Neki érdemes élni, aki mint a tanácsköztársaság túsza, Milton Elvesztett paradicsomát olvassa fogságában, az az ember, mint püspök megnöve­kedett felelősségérzettel látja meg az evangéliom: abszolút értékét és nem tétováz semmit, hanem hirdeti a hamisítatlan, határozott evangéliomot szerteszéjjel az egyházkerület gyülekezeteiben. Bibliája legkedvesebb köny­vévé lesz, mert az Élet könyve az és ki tudná leirni azt a boldogító ta­pasztalatot, amikor a betegségtől meggyötört emberií szív az utolsó kará­csony napján könnyezve veszi magához az Úr testének és vérének jegyeit és így készül el arra, hogy) mint megérlelődött gabona Isten csűrébe be­takaríttassék. így ért fel, hitünk szerint, a magasságba, ahol tiszta fény van csak, nincsen árnyék. Mélyen tisztelt Lelkészértekezlet! Boldogult püspökünknek kedvelt mondása volt: senkinek sincs joga úgy elhagyni ezt a világot, mint ahogyan találta. Bizonyságot teszünk most róla, hogy ő megtette, amit tehetett. Áldjuk és magasztaljuk Istent, hogy őt nekünk adta. Emlékét hiven őriz­zük sziveinkben, például állítva őt magunkí és jövendő nemzedékek elé az Istenért, hazáért és tudományért végzett munkában.

Next

/
Thumbnails
Contents