Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1935

1935. szeptember - Oldalszámok - 120

III. Dr. Antal Géza, a püspök. Irta és a dunántúli református egyházkerületi lelkészértekezleten Pápán, 1935 szeptember 22-én felolvasta dr. Pongrácz József theoi. akad. tanár, egyházkerületi tanácsbiró. Dunántúli református egyházkerületünk Isten kegyelméből több

1 nagy püspököt mondhatott magáénak az évszázadok folyamán. A hitéért gályarabságra hurcolt Sellyei, a vérnélküli elnyomás nehéz tizedeiben élő, fáradhatatlan I. Torkos Jakab, a tudós és egyházkormányzó Tóth Ferenc, a Magyarország fénykorában élő, éles koponyájú Antal Gábor, mind a mi büszkeségeink voltak. Ezek közé a nagyok közé iktathatjuk be most már Istenben boldogult püspökünket, dr. Antal Gézát, akinek tisztességtételére itt megihletődött szivvel megjelentünk. A Mindenható bölcs rendeléséből tíz nehézf esztendőn keresztül ült a püspöki székben és kormányozta egyházkerületünk hajóját. Mintha most is Itt volna ebben a teremben,, ahol oly sokszor láthattuk erős akaratának, ragyogó szónoki készségének, vezéri hivatottságának és mélyen érző szívének mindnyájunkat megragadó tanujeleit. Teste lent pihen a csendes alsóvárosi temetőben, de egész egyénisége, szellemének tiszta fénye alakját a napok múlásával csak élesebb körvonalúvá! teszi. Az örökké ajkán levő derűs mosoly most is ott van felénk tekintő arcán és \biztat bennünket az égiek köréből: »Ne féljetek. Isten ügye diadalmaskodni fogf. Krisztus győz a pokol klapui felett is. Fel szent küzdelemre, bátor munkára! Egyesült erővel biztos a siker!« Dr. Antal Gézának sokoldalú, gazdag egyénisége volt; az én jelen feladatom az, hogy őt, mint püspököt mutassam be, ahogy nekünk feltűnt, akik közel éltünk hozzá. Egy ember lelkiarcképét sokféleképen lehet megfesteni, de egész bizonyos, csak azok járnak közel a valósághoz, akiknek tollát a szeretet és tisztelet mindennél becsesebb és a szív mélyére egyedül hatolni tudó érzelme vezeti és irányítja. Minket az őszinte tanít-' ványi hála, majd a megboldogult részéről tapasztalt, az egyházért és intézményeiért folytatott közös munkában kovácsolódott bizalom bátorít fel arra, hogy ez ünnepélyes órában idézzük Antal Géza szellemét és lássuk

1 meg mégegyszer veszteségünk nagyságát. * I. Leszögezzük elsősorban, hogy Antal Géza, mint minden »valóságember«, a jelen világban élt. Átfogó elméje bejárta a gondolat mélységeit és magasságait, de sohasem szakította el magát e földi élet gyakorlati