Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1934

1934. szeptember - Oldalszámok - 1_5

- 5 maga részéről mindent elkövet, hogy ezen a téren bántó incidensek ne merüljenek fel. A múltból örökségül átvett két per — úgy látszik — megnyugtató elintézés előtt áll s a kormány egyik legfőbb gondoskodásának tárgya, hogy hasonló perek ne kerüljenek elő s mielőtt egy-egy újabb eset újra megzavarná a felekezetek közötti viszonyt, az a közéletből elimináltassék. Részünkről, akik — különösen hazánk mai állapotában — a felekezetek közötti egyetértést egyik legfontosabb feladatnak tekintjük, a kormány a legmesszebbmenő támogatásra számíthat minden olyan törekvésében, mely a felekezetközi viszony megzavarásának megakadályozására kiván szolgálni. Kultuszminiszterünk ismételten megmutatta egyrészt teljes megértését, másrészt teljes jóindulatát egyházunk és annak szükségletei iránt. Őszinte fájdalmunkra ez a megértés és jóindulat nem juthatott anyagiakban kifejezésre, mert az ország pénzügyi helyzete még ma sem engedi meg, hogy a kormány egyházi célokra jelentékenyebb összegű áldozatokat hozzon. De már az is, hogy pártatlanul és teljes jóindulattal kiséri egyházunk életmozzanatait, megnyugvásunkra szolgál s őszintén kívánjuk, hogy ez a megértés maradjon továbbra is a kormány vezető princípiuma s mihelyt a pénzügyi helyzet megengedi, ezt a princípiumot érvényesítse a kormány az egyes egyházakkal, közöttük a mi egyházunkkal szemben is. Igaz fájdalmunkra szolgál, hogy a rendkívül súlyos pénzügyi helyzet olyan intézeteinknek megsegítését is megnehezíti, amely intézetek a múltban elég jogcímet szereztek arra, hogy mint nemzeti kultúránk hivatott képviselői az állam részéről megfelelő támogatásban részesíttessenek. Azok a segélyelvonások és leszállítások, amelyeket a pénzügyi szempontok miatt a kormány kénytelen volt végrehajtani, több ilyen intézetünket hozták rendkívül súlyos helyzetbe s szinte alig lehet átlátni, hogy a jövő fejlődés hogyan teszi lehetővé ezeknek az intézeteknek megmentését nemzeti kultúránk számára. Súlyosan érzik az ország nehéz pénzügyi helyzetét különösen lelkészeink, akik sehogysem tudnak törvényben biztosított állami segélyeikhez hozzájutni s a gazdaságilag különben is válságos helyzetet fokozottabb mértékben érzik más tisztviselőknél. A kormány keze e tekintetben egyelőre kötve van, bár a kultuszminiszter kijelentette, hogy a legelső lehetőséget felhasználja arra, hogy a jogos igényeket e téren kielégíthesse s a lelkészi jövödelmeket megfelelően rendezhesse. Fájdalom, egyelőre az ígéretet nem tekinthetjük másnak, mint a kormány jóindulata kifejezésre juttatásának s bármennyire érezzük is szükségét annak, hogy lelkészeink anyagilag megfelelőbb hely-