Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1934

1934. szeptember - Oldalszámok - 1_2

— 2 — i h i *i ' i A lefolyt év gazdag volt súlyos veszteségekI. nalalozasok. i i 1 i •• •• i i / < > / V ben, melyek kozul egyhazunk egyetemere legsúlyosabb volt csabacsüdi Dókus Ernőnek, a magyar országos egyetemes konvent és országos zsinat volt világi elnökének, a tiszáninneni egyházkerület minden áldozatra kész főgondnokának elhunyta, aki tragikus körülmények között fejezte be Budapesten, ez év január hó 17-én este 82-ik életévében életét. Kihűlt tetemeit Budapesten, a Kálvin-téri református templomban január 20-án s a sátoraljai református templomban január 22-én délután tartott végtisztességtétel után helyezték a családi sírboltban végső nyugalomra. Halála egyetemes gyásza egyházunknak, melynek hosszú időn keresztül szolgálatkész munkása volt s melytől a mult évben a konventi és zsinati elnöki szék letevése alkalmával olyan meghatóan búcsúzott el. Nemes alakja azonban előttünk lebeg s mint késő nemzedékeknek is követendő példája úgy fog emléke ragyogni a magyar református egyház egén. Legyen emlékezete áldott! Súlyos veszteség érte a szlovenszkói tiszáninneni egyházkerületet kevéssel előbb választott püspökének, Idrányi Barnabásnak elhunytával, ki az abaujtornai egyházmegye tiszteletbeli esperese, a nagyszalánci gyülekezet lelkipásztora volt, s ki életének 73-ik, lelkipásztori szolgálatának 51-ik évében, sok reménységgel megkezdett főpásztorkodásának 5-ik hónapjában az 1933. év szeptember havának 22. napján Göncön, szerettei körében enyhülést keresve adta vissza nemes lelkét teremtő Urának. A nagy reményekre jogosító pálya így kettétört, de Idrányi Barna püspök nemes alakja megmarad kegyeletünk tárgyának s őszinte részvéttel tölt el az a váratlan halál, mely őt szerettei és hivei köréből kiragadta. Jelentésem készítése közben veszem a gyászjelentést, amely egyházkerületünk egyik legrégibb munkásának, Konkoly Thege Béla egyházkerületi tanácsbirónak és világi aljegyzőnek elhunytáról értesít. A megboldogult 80 évet élt s dunántúli egyházkerületünknek több, mint 40 év óta tanácsbirája és aljegyzője volt. Neve különösen emlékezetes marad azokból a küzdelmekből, amelyeket a 90-es években pápai főiskolánknak Pápán megtartása, vagy Komáromba átvitele körül folytatott a kerületben két erős párt. Konkoly Thege Béla a Komáromba való átvitel mellett kardoskodott s ha a következmények azoknak adtak is igazat, akik az iskolát ősi helyéből kimozdítani nem akarták, kétségtelen, hogy a küzdelem maga ideális volt és egyházkerületünk egyik legfőbb javáért folyt. Az utóbbi években jelenlétét kerületi közgyűléseinken már nélkülözni voltunk kénytelenek, mert az aggkor hatalmasabb volt, mint az akarat,