Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1934

1934. szeptember - Oldalszámok - 14

— 14 tanácsbirót, a III. oszt. érdemkereszt tulajdonosát és az ugyancsak hosszas és értékes szolgálat után nyugdíjazott Szabó Kálmán soponyai lelkipásztort is, s elrendeli, hogy nagyrabecsülése és tisztelő üdvözlése az illető urakkal jegyzőkönyvi kivonat alakjában közöltessék. c) Az államhoz való viszony tekintetében szives készséggel járul hozzá közgyűlésünk a püspöki jelentésnek a miniszterelnök és kultuszminiszter urak iránt kifejezett hálás elismeréséhez a felekezeti béke fenntartására irányuló nemes törekvésért, az ismételten megmutatott megértésért és jóindulatért. Nem hallgathatja el azonban aggodalmát azon segélyleszállítások és elvonásokkal szemben, melyek felsőbb tanintézeteinket általában rendkívül súlyos helyzetbe, azok egyikét pedig szinte a megsemmisülés örvényének széléig sodorták, a rendkívül nehéz gazdasági helyzetet ez idő szerint tán leginkább érző lelkipásztorok kezéből már a mindennapi kenyér darabjait tördelik, az iskolafenntartó egyházközségek sok helyütt elviselhetetlenül magasra szökkent terheinek tovább hordozását immár a szó szoros értelmében lehetetlenítik. A kultuszminiszter úr azon jóindulatú kijelentését, hogy a legelső lehetőséget felhasználja a jogos igények kielégítésére, a lelkészi jövödelmek megfelelő rendezésére, még mindig bizakodó reménységgel könyveljük el, nyiltan meg kell azonban mondanunk, hogy immár nem egy jelenségét látjuk a késedelemben rejlő veszélynek, pedig a mi kicsiny dunántúli gyülekezeteinknek nemcsak dicsőséges multjuk van a különb-különbféle megpróbáltatások és háborúságok elszenvedésében, hanem a sok helyen igen terhes és különösen aránytalan közterhek békességes hordozásában megnyilvánuló tiszteletes jelenük is: vigyázzanak az élen állók, hogy ezek a szinigvérig magyar, egyház- és hazaszeretettől izzó közületek össze ne roskadjanak, mert ezek pusztulása itt nemzeti veszedelmet jelentene. d) A felekezetközi helyzetben megemlítésre méltó változás a mult évben nem történt. Kár. A magyar közéletnek egyik legégetőbb, s megoldásra váró kérdése a vegyesházasságok és reverzális. A vegyesházasság nemcsak a műveltebb, hanem minden társadalmi osztályban immár rendkívül elterjedt, különösen pedig