Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1934

1934. szeptember - Oldalszámok - 1_15

— 15 — ügyi miniszter hozzájárulását alkalmaztatásukhoz. Dr. Lakos Béla, ki egész fiatalon került főiskolánkhoz, mint a történelem és földrajz tanára, azzal a fiatalos hévvel végezte mindvégig tanári munkásságát, amely őt e munka kezdetén jellemezte. A tanítványoknak százai kerültek ki kezei alól, akik ha egyébként más és más életpályára léptek is, egyek voltak abban a hazaszeretetben, amelyben Lakos Béla őket nevelte. A történelmet valósággal megelevenítve tanította úgy, hogy annak alakjai a múltból új életre kelve, mint élő alakok vonultak el tanítványai szemei előtt. Mély hatást gyakorolt lelkületükre és soha egy pillanatig sem szűnt meg ezt a hatást a magyar haza szeretetében fejteni ki. Fájó szívvel válunk meg tőle s reméljük, hogy azt a fiatalos buzgóságot a nyugalom napjaiban is megőrzi és alkalmilag érvényesíti, amely őt egész tanári működése alatt jellemezte. A nőnevelő-intézetben megvált az igazgatói állástól dr. Kőrös Endre c. tanítóképző-intézeti kir. főigazgató, aki 38 évig szolgálta nevelésünk ügyét, amelyből 25 esztendőt mint a nőnevelő-intézet igazgatója töltött el. Elismerésre méltó eredményes munkássága nőnevelő-intézetünk jó hírnevét gyarapította s legjobb erejével és tudásával azon volt, hogy az intézetnek szellemi színvonalát emelje. Amidőn megválik nagy odaadással viselt állásától, őszinte jókivánatainkkal kisérjük a magánéletbe, óhajtva, hogy irodalmi téren, amelyen olyan szép sikereket ért el, még tovább működhessék olyan eredményesen és sikerrel, mint ahogyan eddig működött. Helyébe az igazgató-tanács egyházi törvényeink értelmében Kutassy Mária internátusi felügyelőnőt bizta meg az igazgatói teendők végzésével. Sajnálattal kell megemlékeznem arról, hogy a nőnevelőintézeti internátusi felvételek évről-évre csökkenő tendenciát mutatnak, aminek oka az a nagy gazdasági válság, amelyből, nemzetünknek is ki kellett vennie a maga részét. A bentlakó növendékek létszámának ez a csökkenése természetszerűen visszahat az intézet anyagi helyzetére, amely éppen e miatt ebben az évben már válságosnak mondható. Amig eddig sikerült az intézet pénzügyi egyensúlyát biztosítani, habár némi áldozatok árán is, most a pénzügyi egyensúly annyira megbomlott, hogy fel kell vetnünk azt a kérdést, vájjon a nőnevelőintézet fennállása biztosítható-e s ha biztosítható, milyen eszközökkel biztosítható. Az intézet bentlakó növendékeinek erre a fogyására már a mult tanév elején felhívtam a főiskolai gondnok úr figyelmét s kértem, hogy tegye megfontolás tárgyává s tétesse a tanári karral is megfontolás tárgyává, hogy a bentlakók létszámának szaporítására állanak-e rendelkezésünkre