Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1933

1933. április - Oldalszámok - 1_2

- 2 — Iánknak — április hó 16-án meghalt. Elhunytát a következő beszéddel jelentette be Intéző-bizottságunknak: Főtiszteletü és Nagyméltóságú Intéző-bizottság! Frissen hantolt sir mellől jövök és kegyeleti kötelességem megemlékezni arról a nagy veszteségről, amely legutóbb nemzetünket, a magyar költészet és publicisztika barátait és tisztelőit, de egyúttal egyházkerületünket is sújtotta. Kozma Andor, egyházkerületünk tanácsbirája négy évtized óta egyik legnépszerűbb és legkedveltebb költőnk és irónk volt, akinek több, mint husz kötetre terjedő műveit évtizedek magyar szépirodalmának legjava termése közé számíthatjuk. Nagyrabecsültük benne, hogy igazi, eredeti, nemes költői egyéniség, iróművész, éleselméjü, világlátott, nagyműveltségű, világirodalmi tanultsággal rendelkező, nemes eszményeket szolgáló férfiű volt, aki ezenfelül a szegények, a szűkölködők, az elnyomottak iránt nemes részvétet érzett. Örültünk rajta és gyönyörködtünk benne, hogy az ő lantján évtizedeken át változatos hangnemben szólaltak meg költői termékei. Megszólalt költeményeiben a magyarok őstörténete és honfoglalásunk kora, az első keresztyén századoknak, majd a XIX. századnak történeti emlékei, korunk társadalmi viszonyainak tárgyalása, de egyúttal a nagy természet szépségeinek csodálata, akár az ősi földnek tavasszal kizsendülő új bársonyát énekelte meg, akár a csillagos égnek csodálatos fénye, vagy a bükkrengetegnek szépsége, akár kedves családi életének néha átélt gondjai és sokkal több boldogsága ihlették meg lantját. Az olvasóközönséggel együtt, amely minden újabb kötetét megjelenése után rövid idő alatt valósággal elkapkodta, mi, barátai is élveztük és teljes értékében megbecsültük az ő hamisíthatatlan magyar lelkét, hazafias érzését, — amelyből annyiszor fakadt a szeretett, bár műveiben korholt magyar fajtája iránt átérzett aggodalom, — mesteri verselését, tőrőlmetszett magyar nyelvezetét, széles és alapos irodalmi műveltségét, finom kritikai érzékét és sokoldalú tudását. Az utóbbi években lelkesen ünnepeltük őt, amikor nagyobb epikai alkotásokkal, különösen a Honfoglalásról irott művével aratott tetszést, vagy amikor közzétette Goethe örökéletű alkotásának, a Faustnak teljes szövegében nagy gonddal és sikerrel készült, remek fordítását. Hálával emlékezünk vissza arra is, hogy kérésünket meghallgatva, itt Pápán is szives készséggel jelent meg különböző