Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1932

1932. május - Oldalszámok - 17

_ ]7 — szivekből az anyagi erőknek fokozottabb mértékben igénybe venni akarása, a húrnak az elpattanásig való feszítése. Mindezek biztos tudatában, tiszteletteljes komolysággal, de az élniakarás őszinteségével mondjuk ki a nehéz szót: ne tovább, mert már a lelkiválság árnyai kisértenek. Még mindig bizunk, reménykedünk és hisszük, hogy a jó Isten nem próbál bennünket feljebb, mint elszenvedhetjük. A püspöki jelentés erőteljes szavakkal festi azt a fájdalmas érzést, melyet nem egy, évszázados iskolánk megszűnése váltott ki bennünk s gyülekezeteinknek azt az erős ragaszkodását, megható törekvését, hogy iskoláik működését egy jobb idő elkövetkeztéig biztosítsák. Egyházkerületi közgyűlésünk a legteljesebb elismeréssel adózik a törpeiskolákat fenntartani akaró egyházközségeknek s felkéri elnökségét, hogy ezeket nemes törekvésükben, a lehetőség szerint, anyagilag és erkölcsileg támogatni kegyeskedjék. Hí*. Felekezetközi viszony tekintetében a püspöki jelentés semmi olyat nem lát, melyről részletesebben meg kellene emlékezni, mert a helyzet a mult év óta alig változott. Választásoknál különösen ma is beledobják a küzdelembe a felekezeti jelszót azok, akik úgy gondolják legjobban szolgálni egyházuk érdekeit, ha mindent felekezeti szempontból tekintenek és mérlegelnek, kicsinyes felekezeti küzdelmeket provokálnak. Pedig az a 100 millió istentagadásban felnőtt ember ott Európa keletén, lehetetlen, hogy ne éreztesse a maga bomlasztó s eredményében szinte beláthatatlan hatását, nemcsak a szomszédos népekkel, hanem az egész emberiséggel, különösen ha a keresztyén egyházak nem értik meg egymást s nem a kapuk előtt álló ellenség ellen védekeznek összevetett vállal, hanem féltékenységből, vagy hatalmi vágyból egymást gyengítik s aláássák ezzel a Krisztus királyságának bástyafalait. Közgyűlésünk maga is fájdalommal látja, hogy e tekintetben a régi rossz alig változott s a szenteknek egyessége csak az apostoli hitvallásban van meg. Vallja, hogy a számbeli kisebbség még nem szükségképpeni inferioritás, s elpusztul az a háznép, melyben a nagyobb testvér még imádságra sem hajlandó kezét a kisebb testvérével összekulcsolni, mert nem lehet itt közös munka nagy és nemes célok szolgálatában, azok elérésére. Értse meg minden magyar és minden keresztyén, hogy a veszély a küszöbön áll, s nem sza2