Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1931

1931. május - Oldalszámok - 2_24

— 24 — iskolánkat: Uhlig Ernő missziói superintendens, ki a gyülekezet templomában előadást is tartott és Earr James skót lelkész, aki e hó 4-én járt Pápán, hogy átadja egyházának testvéri üdvözletét a főiskola jubileuma alkalmából, melyen egyéb elfoglaltsága miatt nem jelenhetik meg. Teológus ifjaink és segédlelkészcink közül külföldön tartózkodtak: Bakos Lajos Utrecht, Lőrincze Géza Dayton, Makár János Wien, Márkus Jenő Halle, Wien, Nyáry Pál Amsterdam, Pataky László Páris, Vargha Kálmán Strassburg. Reméljük, hogy végzett tanulmányaik révén nemcsak idehaza tehetnek hazai egyházunknak hasznos szolgálatot, de hasznos szolgálatot tettek azzal is, hogy odakint is ápolták azokat a kapcsolatokat külföldi hittestvéreinkkel, amelyeknek ápolása egyházunk és nemzetünk szempontjából egyaránt fontos. vii iskolai Elemi iskolai oktatásunk ügye általában ki. elégíthctőnek mondható. Az esperesi jelentések szerint elemi iskoláink túlnyomóan jeles és jó osztályba sorozhatok s aránylag kisebb azoknak az elemi iskoláknak száma, melyek csak kielégítő eredményt tudtak felmutatni. Az osztályozás a jelentések szerint egyházkerületünk határozatának megfelelően elég szigorúsággal történik, de mégis úgy gondolom, enyhébb mértéket alkalmaznak a mi iskolalátogatóink, mint amilyen mértéket a hivatalos m. kir. állami tanfelügyelet alkalmaz. Épen ezért megnyugvással vettem a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azt a rendelkezését, amellyel utasította a királyi tanfelügyelőket, hogy iskolalátogatási tapasztalataikat közöljék az egyházi főhatóságokkal, mert így meg van adva a mód arra, hogy a kir. tanfelügyelő jelentését összevethessük saját iskolalátogatóink jelentésével s az eltérések okait kutatva, megállapíthassuk azt, vájjon melyik jelentős jár közelebb az igazsághoz. Elemi iskolai oktatásunknak nagy baja, amint azt már többizben volt alkalmam jelenteni, hogy férfi kántortanítót számos iskolánknak nem sikerül a maga részére biztosítani. Oka ennek főként az a körülmény, hogy a kántortanítói külön munkásságért tanítóink semmi javadalmazásban nem részesülnek s dacára idevonatkozó ismételt felterjesztéseinknek, a tanítói összjavadalomba a kántortanítói illetmény is beszámíttatik, holott ezeket a kántori járandóságokat külön nyújtott honoráriumoknak kellene tekinteni. Oka, fájdalom, az is, hogy a tanítói pályára aránylag kevés református vallású növendék jelentkezik, legalább is Dunántúl, úgy, hogy csak