Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1931

1931. május - Oldalszámok - 2_20

— 20 — templomépítési törekvésének megvalósításában, másrészt azért, mert a télen már olyanok voltak a gazdasági viszonyok, hogy a vetítettképes előadásokból nem remélhettünk jövedelmet s nem óhajtottuk annyi oldalról igénybe vett híveinket ez oldalról is igénybe venni. Fájdalom, ez utóbbi ok kényszerít arra, hogy ez év telén se indítsuk útnak ifjainkat a vetítettképes előadások megtartására, bár részemről nagyon sajnálom ezeknek az előadásoknak ideiglenes elmaradását, mert ezek megtartásával is szorosabb lett a kapcsolat egyházunk, annak intézményei ós híveink között. Jóleső érzéssel adok számot azokról a kitüntetésekről, melyekben a lefolyt év folyamán egyházunk több vezérféríia s azok élén Dókus Ernő, a tiszáninneni egyházkerület főgondnoka, a konvent és zsinat világi elnöke s dr. Baltazár Dezső, a tiszántúli egyházkerület püspöke, a konvent és zsinat lelkészi elnöke részesültek. Úgy érezzük, hogy magát egyházunkat is megtiszteltetés érte konventi és zsinati elnökeinek kitüntetésével, akik mind a ketten egyetemes egyházunknak épen úgy, mint saját egyházkerületüknek több évtized óta vezető férfiai. Dókus Ernő a tiszáninneni egyházkerület főgondnoki székében, dr. Baltazár Dezső a tiszántúli egyházkerület püspöki székében töltött el 20 esztendőt s ez alatt az idő alatt mind a ketten nemcsak egyházkerületükben, hanem egyetemes egyházunkban is nagy fontosságú szerepet töltöttek be. Kormányzó úr Őfőméltósága mindkettőjüket az első osztályú polgári érdemrenddel tüntette ki s amikor ezt az örvendetes tényt regisztrálom, meg vagyok győződve, hogy egyházkerületünk közgyűlésének óhajával találkozom, midőn azt indítványozom, hogy a kitüntetés felett érzett örömünknek jegyzőkönyvünkben adjunk kifejezést s erről mind a két kitüntetett férfiút kivonatban értesítsük. Nagy örömünkre szolgál, hogy 10 éves évfordulója alkalmával köszönthetjük, mint egyházkerületünk főgondnokát, dr. Balogh Jenő urat, akit a gróf Tisza István halálára következett interregnum után ezelőtt 10 évvel iktatott CJ be egyházkerületünk a főgondnoki székbe, mint gróf Tisza Istvánnak önzetlen, odaadó munkatársát, eszméinek ós eszményeinek letéteményesét s méltó utódját. Ismerve minden ünnepeltetéstől idegenkedő puritán természetét, csak néhány meleg szóval kívántam őt egyházkerületünk nevében üdvözölni abban a reményben és óhajtással, hogy az isteni gondviselés egyházkerületünk ügyeinek intézésében még soká engedje vezéri szerepében működni.