Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 19

— 19 — alkalmából kerületi közgyűlésünk álláspontját a következőkben körvonalazza: Sajnálattal észleljük, hogy az általános közgazdasági helyzetre való hivatkozással ismételt előterjesztéseink és kérelmeink úgy a kultuszminiszter úrnál, mint az ügyosztálynál, bár jóindulattal meghallgattatnak, de nem részesülnek oly elbánásban, mint azt egyházunk helyzeténél és a magyar kultúra előmozdítása érdekében kifejtett tevékenységünknél fogva jogszerűen elvárhatnánk. — Különösen sérelmes reánk nézve, hogy a kényszerű megtakarítások jogcímén a költségvetésileg már elfogadott tételek is, különösen a mi iskoláinknál és egyéb intézményeinknél csökkentettek a legfokozottabb mértékben. Különös aggodalmat kelt egyházkerületünknél annak észlelése, hogy mig egyrészről kényszerű megtakarítások cimén eszközölt redukciók a mi meglévő kulturális intézményeink fennállását teszik bizonytalanná és sorvasztják el ezeket, addig másrészről az ország pénzügyi erői olyan új célok megvalósítása végett vétetnek sokszor igen túlzott mértékben igénybe, amely új célok igen szép és nemes eszmék szolgálatában állhatnak ugyan, és előmozdíthatják a nemzet újabb irányú kulturális fejlődését, de olymérvü áldozatokat követelnek, melyeket a nemzetközgazdasági erői semmiképen meg nem birnak, mivel azok a nemzet teljesítő képességével helyes arányban nem állanak. Ugyanazért megkeresi egyházkerületünk az egyetemes konventet és egyszersmind bizalommal felkéri a főtiszteletü Püspök urat, hogy a fennforgó visszásságok megszüntetése iránt a magyar kir. kormánynál befolyásukat érvényesíteni és oda hatni méltóztassanak, hogy elemi és középiskolai oktatásügyünk zavartalan fejlődése megfelelően biztosíttassák, felekezeti iskoláinktól az államsegély meg ne vonassék, a kántortanítói fizetések megfelelően rendeztessenek, a kántori fizetések az államsegély csökkentése szempontjából a tanítói fizetésekbe be ne számíttassanak, mert hiszen a kántor a kántori díjazásért egész különleges tevékenységet köteles kifejteni s így a kántori javadalom tanítói fizetésnek sehogysem tekinthető; méltóztassanak továbbá odahatni, hogy úgy a lelkészi javadalmaknak, mint a tanítói javadalmaknak felértékelése a gabonaáraknak nagymérvű esésében rejlő 2*