Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1930

1930. május - Oldalszámok - 11

— 11 — fogója volt, akinek jóakarata és bizalma Tisza István „életének egyik drága kincse volt". Hálás kegyelettel gondolok ma is nagy királyunk, 1. Ferenc József születésének nemrég letelt centenáriumára. A haladással szemben mindaz, amit Trianonban papirra vetett a volt ellenséges államoknak néhány politikusa, akik minden nyomorért, szenvedésért, gazdasági válságért Isten és emberek előtt felelősek lesznek, — csak emberi tájékozatlanság, tudatlanság, gyűlölség, részben emberi gonoszság és képmutatás müve. Ez a „munka" ma leküzdhetlennek látszik. De a földi hatalom csak por és füst, amely elmúlik, mint a világnak minden dicsősége. A trianoni „béke" nem fog fennmaradni, hanem Isten kegyelméből ép úgy összeomlik, mint ahogy gonoszságra alapított földi hatalmak régen eltűntek. A trianoni szörnyűségekre utódaink éppen úgy fognak visszagondolni, mint amily érzésekkel olvassuk mi Rogerius mester énekéből a tatárjárás borzalmait, vagy Brodarics Írásából a mohácsi veszedelmet. Főtiszteletü Egyházker. Közgyűlés! Nagymagyarországot mi nem siratjuk el, még kevésbbé engedjük elhantolni. Azért emlékezünk vissza 1920 június 4-ére, hogy tanúságot tegyünk élniakardsunkról és arról a sziklaszilárd hitünkről, hogy a Mindenhatónak gondviselő kegyelme ezt a kis nemzetet jövő ezredéveken át is tovább fogja vezérelni magasztos rendeltetése felé! Bizva bizunk igazságunknak hatalmában és az ezer éves nemzetnek őserejében, amely a szétrombolt hazát békés munkával újból fel fogja támasztani és magunknak, majd pedig utódainknak fáradozásával megint fel fogja virágoztatni. Erre a haladásra, erre az új építőmunkára törekszünk azáltal is, hogy másfelekezetíi honfitársainkkal békés egyetértésben és minden hazafias célra teljes szolidaritással együtt dolgozva, fokozni kívánjuk az új Magyarország legnagyobb erőforrásának: a széles nép rétegeknek egészségügyi, művelődési és gazdasági erejét, illetőleg vállvetve küzdünk a tudatlanság, a nyomor és a népbetegségek ellen. Egyházunk társadalmi munkája is új erővel indul meg a közel jövőben. Hálás kegyelettel gondolva egyházkerületünk egyik nagy fiának, főiskolánk egykori kitűnő tanárának, Kerkapoly Károlynak nemes emlékezetére, jól esik a lelkünknek, hogy a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés sürgetéseinek hatása alatt a boldogult örökhagyónak akarata 29 évvel az ő halála után végre megvalósul. Ennek bizonysága, hogy a jövő hóban Kecskeméten megnyílik a nagy alapítványt tevő rendelkezéséből az ő anyjáról elnevezett egyik jótékonysági és társadalmi intézményünk, a „Bodor Zsuzsanna Ref. Leányotthon", amelyet a következő években Pápán is, később más egyházkerületekben is új társadalmi alkotások fognak követni. Erre a munkára ezúttal is felkérem t. tagtársainknak, különösen a nt. lelkész, az érdemes tanító, orvos és szociálpolitikus uraknak érdeklődő figyelmét és szives társadalmi munkáját.