Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_43

— 43 böző terein kiváló szerepeket töltenek be kisebb vagy nagyobb körben. Örvend a szive, hogy egy is el nem veszett, hanem mind ha'adt azon az úton, amelyet egy jó nevelő irányítása mellett az ifjú a maga lelkében már az érettségi vizsga előtt kijelölt. Nagyon köszönöm, hogy megjelentek. Az Isten áldását kérem életü'c további folyamára és kívánom, hogy minél jobban öregedjünk össze, mert arra, hogy visszafiatalodjam Önökhöz, már nem számíthatok. Dr. Cseh-Szombathy László főgondnok üdvözlő beszéde a pápai református egyház és egyesületei nevében. Méltóságos Püspök Úr! A pápai református gyülekezet és az annak kebelében működő egyesületek nevében üdvözlöm Méltóságodat. A gyülekezet kéri a jóságos Istent, aki eleddig erőben, egészségben megtartotta Méltóságodat, hogy legyen ezentúl is őriző pásztora, hogy még évek hosszú során keresztül végezhesse munkaképességének teljességében azt a munkát, amelyet a jóságos Isten bölcs végzésével jónak látott rábizni. Örül a mi lelkünk, mert láthatjuk az önzetlen munkának méltó elismerését. Ennek a közhasznú munkának voltaképpen mi pápaiak itt közvetlen szemlélői voltunk s mi tehetünk legnagyobb tanidiizonyságot arról, hogy Méltóságodnak úgy egyházi, valamint közéleti munkássága mindenkor kiválóan értékes és eredményes volt úgy egyházunkra, mint városunkra, valamint hazánkra nézve. Most, amikor mélységes tiszteletünknek és meleg szeretetünknek adunk kifejezést, kérjük Méltóságodat, hogy ezt az ősi gyülekezetet 400 éves múltjához méltóan vezesse mindig feljebb és feljebb a tökéletesség útján, hogy itt a hivő lelkek minél nagyobb sokasága zenghesse a hála énekét a mi Urunkhoz, jóságos Istenünkhöz! Püspök úr válasza. Nagyságos Főgondnok Or! Igen Tisztelt Presbitérium! Egyházunk különböző egyesületeinek itt jelenlevő képviselői! Hálásan köszönöm ezeket az üdvözlő szavakat, amelyeket főgondnok úrnak nemcsak a baráti, hanem a munkatársi szeretet is ajkaira csalt és amelyekben egyben egyházamnak, pápai szeretett gyülekezetemnek irányomban érzett ragaszkodását is tolmácsolni szives volt. Pár nap múlva lesz egy esztendeje annak, hogy e gyülekezetben mint annak lelkipásztora működhetem és habár ez az én működésem távolról sem volt olyan az én sokoldalú elfoglaltságom miatt, amilyennek magam is szerettem volna, egyről mindenesetre meg lehet győződve ennek a gyülekezetnek minden egyes tagja, hogy én ennek az egyháznak a felvirágzását szivem minden erejével kivánom és Istentől nekem adott minden tehetségemmel munkálni óhajtom. Igazi lelkipásztornak lehet-e forróbb vágya, mint az, hogy a hitéletet rninél magasabbra emelkedni lássa abban a gyülekezetben, amelynek lelki-