Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_29

— 29 varázsa, az a messzeható fény, mely felénk világít, utat mutat, hogy kövéssük azt, csoda-e, ha a somogyi végeken is kisugárzik a főpásztori tekintet csodálatos melegsége, amely erőt ad, megnyugtat, lelkesít, felemel, biztat, lekötelez és áldott szeretettel vesz körül. Csoda-e, hogy repeső szívvel jelentünk meg itt, hogy szavakba öntsük mindazt, ami lelkünkből ma előtör, hangot keres, kifejezésre vár, de amit gyarló szavakba önteni nem is lehet, mert a sziv legmélyebb rejtekéből kapják éltüket. Csoda-e, ha imádsággal van tele a lelkünk, hogy áldja, áldja meg a Mindenható Méltóságodat testi és lelki erővel, kifogyhatatlan energiával továbbra is, hadd legyen súlyos megpróbáltatásokkal küzdő református anyaszentegyházunknak, a mi Sionunknak s honszerelmünk tiszta aggodalmával féltett drága, árva magyar hazánknak világító fáklyája, Istentől rendelt áldott vezére, aki Maga a hit, a bölcsesség, tudás, munka, lelkiismeret, a példaadás, aki Maga a lélek és a szeretet! És csoda-e, ha forró imádság száll reszkető ajkunkról az Ég felé, vajha az Űr ne bocsátaná el az ő öreg szolgáját addig, amig meg nem látta az ígéret földjét, mely felé hitének isteni örökségével, főpásztori méltóságának minden tündöklő kincsével vezeti népét, vajha engedné, hogy az ígéret földjének nemcsak meglátója, hanem szent céljához ért boldog, években bár gazdag, de testben és lélekben erős, fiatal részese és határtalan tisztelettől, szeretettől övezett nesztora lehessen! Főtiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! Ez ma a somogyi végek imádsága, ez ma az egyetlen gondolat, érzés és imádságos remény, mely lelkünket és szivünket betölti. Éltesse a Mindenható Méltóságodat időtlen időkig! Püspök úr válasza. Mélyen Tisztelt Igazgató Úr! Mélyen Tisztelt Igazgató-tanács! Hálásan köszönöm azokat az igazán szép üdvözlő szavakat, amelyeket a Gróf Bethlen Margit intézet és az immár másfélszázados csurgói református reálgimnázium és ezek igazgató-tanácsa nevében hozzám intézni szives volt. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy aggódó szeretettel őrködöm ezen, Dunántúl legdélnyugatibb részén levő gimnáziumunk sorsa felett s annak örömében és bánatában egyformán az igaz megértés érzelmeivel osztozom és ugyancsak szeretettel nézem azt a fiatal, fejlődő intézetet, amely most alakult meg, amely a hivek áldozatkészségének és buzgóságának. egyik fényes jele és amely Kaposvár városában leánynevelésünk terén igazán értékes munkára van hivatva. Nagyon tudom, átérzem azt a nehéz helyzetet, amelyben a somogyi végeken levő gyülekezeteink vannak, ahol irtózatos betegség pusztít, látom azt a súlyos helyzetet, amely kell, hogy a telkekből az aggódásnak az érzelmeit váltsa ki a jövőt illetőleg, de annál erősebb reménnyel és bizakodással gondolok arra, hogy ezeken a nehézségeken átsegíttetve az isteni gondviselés által, fokozottabb erővel