Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_20

— 20 Gottlieb Sámuel főrabbi üdvözlő beszéde. Aléltóságos Püspök Úr! Vallásunk elrendeli, hogy a kiváló, nagytudásu, magasrangú egyházfő előtt áldást kell mondani. Hálát kell adni a Mindenhatónak, mert végtelen dicsőségének és bölcseségének fénykoszoruját e kiváló, a társadalomból kimagasló, érdemes emberek halántékára tűzte. Szebb alkalom mélyen átérzett hálaimánkat kifejezésre juttatni nem lehet, mint ez a mai, amidőn van szerencsém Főtisztelendőségedet üdvözölni. Méltóztassék megengedni, hogy abba a tömérdek sok érdemtől fénylő koszorúba mi is egy virágszálat tűzzünk. Ez a virágszál a pápai, sőt az egész dunántúli zsidóság és a pápai izraelita hitközség kultúrintézményeinek szeretete és hódolata. A zsidóság hálája ez azért is, mert amidőn jogtalanul és igazságtalanul támadták a magyar zsidóságot, Főtisztelendőséged azokhoz az igazságos egyházfőkhöz csatlakozott, akik bennünket megvédelmeztek, akik a magyar zsidóságban nem az idegent, nem a másfelekezetüt, hanem az embert, a testvért, a polgárt, a magyar honpolgárt láttak. A zsidóság nevében üdvözöljük és igaz szivből kívánjuk, hogy magasztos hivatását egyházkerületének üdvére, mindnyájunk büszkeségére és hazánk javára még sok-sok éven, egy hosszú, boldog életen át folytathassa. Bátorkodom még arra is kérni Méltóságodat, kegyeskedjék a zsidóság iránti szimpátiát továbbra is fenntartani, a zsidóság érdekeit továbbra is szivén viselni és valahányszor bennünket jogtalanul megtámadnának, kegyeskedjék bennünket megvédelmezni. Isten áldása kisérje Főtiszteletü és Méltóságos Püspök urat minden útján és valamint Áron főpap botja virított, úgy Főtisztelendőséged pásztorbotja is örökké viruljon és gyümölcsöt teremjen. Ámen. Püspök úr válasza. Igen Tisztelt Küldöttség! Hálásan köszönöm a pápai izraelita hitközség nevében kifejezett szives üdvözlésüket és jókivánataikat. Én a mult század nagy magyar gondolkodóinak és államférfiainak a tanításain nőttem fel s ezek sorában a halhatatlan emlékű Eötvös József bárónak, aki a maga nemes liberalizmusának törvényhozási alkotásokkal 'is olyan maradandó, ércnél maradandóbb emléket állított. De enélkül is, Főtiszteletü Főrabbi Úr, a magam igazságérzete hozza azt magával, hogy amint a nagy német író, Lessing azokat, akiket méltatlanul bántalmaztak, nem engedte méltatlanul bántalmazni, úgy én is ott, ahol méltatlanul látok valakit bántalmazni, felemeljem tiltakozó szavamat. A mi szent könyvünk egy részében közös az Önök szent könyvével, hiszen mi az ótestamentumot is használjuk épen úgy, mint ahogyan használjuk az újtestamentumot s ha a mi felfogásunk vallási tekintetben eltérő is, mert mi az ótestamentumot csak előkészítőnek tekintjük az ujtestamentumra, s Krisztusban betöltőjét látjuk az ótestamentumi tör-