Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928
1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_30
— 30 — nagymérvű visszaesésében úgy, hogy a tiszta vagyon a békebeli 19,500.000 aranykoronával szemben ma 23,000.000 pengő, tehát egyházaink vagyoni állagának csökkenéséről a 14 év előtti állapottal összehasonlítva alig lehet szólni. Amily örvendetes az adósságoknak az a nagymérvű lecsökkenése, melyről az adattár tanúskodik, épp annyira sajnálatos az a — szinte azt mondhatnám — mohóság, amellyel számos egyházunk újabb adósság csinálására vetette magát. Jelentésemnek már az egyházi életről szóló részében felhívtam erre egyházkerületi közgyűlésünk tagjainak figyelmét s itt a vagyoni ügyek kapcsán csak megismételhetem azt a komoly figyelmeztetést, hogy elodázhatatlan szükség eseteit kivéve, ne nyúljanak az adósságcsinálás eszközéhez, mert ez későbbi időkben könnyen megboszulhatja magát. Az OFB által az egyházaknak juttatott földbirtok ügye még mindig nem nyert egyházunk jogos érdekeinek megfelelő elintézést. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 44.856/1927. VIII. b. ü. o. számú leiratában azt az álláspontot foglalja el ma is, hogy mivel a tanítói állásiok részére, megítélt földeket az Országos Földbirtokrendező Bíróság kifejezetten a tanítói állások helyi javadalmának gyarapítására szánta, ezeket az ingatlanokat a helyi javadalom megállapításánál figyelmen kivül hagyni nem lehet. Egyetemes konventünk legutóbbi gyűlése jegyzőkönyvének 275. pontja alatt tárgyalta ezt a vallás- és közoktatásügyi miniszteri leiratot s mivel ezt egyházunk érdekeit sértőnek találta, felkérte az elnökséget, hogy újra írjon fel abban az értelemben, amelyben egyházkerületünk immár két esztendő óta ismételten felterjesztést intézett a konventhez. Téves a miniszteri leiratnak az az állítása, hogy az OFB az egyházaknak juttatott volna az egyes gyülekezetek anyagi megerősítésére ingatlanokat, mert az OFB csak lelkészi, illetve tanítói javadalmi földeket juttatott az egyházaknak s mivel ezeket a földeket az egyházak saját erejükből fizetik ki, nyilván való, hogy a rendelkezés ezek felett a földek felett kizárólag a gyülekezeteleket illeti s ha azok a helyi javadalom egyes tételeit a földbirtok vételárának teljes letörlesztése után ezzel a földbirtokkal akarják helyettesíteni, ez az egyházak joga s a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság volna, ha az egyházak által saját erejükből megszerzett s a helyi javadalom egyes tételeiben súlyosaknak mutatkozó terhek könnyítésére szánt földbirtokot a vallás- és közoktatásügyi miniszter egyszerűen magának foglalná le, meghagyván az egyház tagjain továbbra is azokat a terheket, amelyeket addig viseltek és súlyosbítván ezt azzal, hogy az évek hosszú során át a juttatott földbirtok megszerzésére fordított összeget egyszerűen magának sajátítja ki. Reméljük, hogy a konventi elnökség újabb felterjesztésének meg lesz a kívánt sikere, de mindenesetre kívánatos, hogy egyházaink az ügyet állandóan figyelemmel kisérjék, ne hogy a jó szándékú birtokvétel a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr leiratá-