Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_14

— 14 — tette a maga erejét. Az őrségi egyházmegye nagyérdemű elnöksége éppen úgy, mint az egyes gyülekezetek lelkészei, presbitériumai és hivei mindent megtettek, hogy a fáradságos utat reám nézve minél könnyebben elviselhetővé tegyék. Mindent megtettek a közigazgatási hatóságok vezetői is és amidőn hálás köszönetemet nyilvánítom Szűcs László esperes, Chernel Antal egyházmegyei gondnok, majd az ő helyettesítésére felkért dr. Tornyos György egyházmegyei ügyész és tanácsbiró uraknak, mint szintén Hodossy Lajos kercai lelkész, egyházmegyei jegyző úrnak, akik utamon elkísérni szívesek voltak, hálás köszönetet indítványozok egyben Vas és Zala vármegye törvényhatósági első tisztviselőjének és a kíséretemben volt járási főbiró uraknak. Fogadják szives előzékenységükért és tapintatos vezetésükért leghálásabb köszönetünket. Az őrségi egyházmegyében boldog emlékű elődöm, Antal Gábor úr járt 1899-ben. A tatai egyházmegyében, amelyet Isten kegyelméből a jövő esztendő tavaszán szándékozom meglátogatni, tudomásom szerint nem volt a mult században generális vizitáció s ez a körülmény különösen kötelességemmé teszi, hogy ezt a generális vizitációt a tatai egyházmegye gyülekezeteiben is megtartsam. A tatai egyházmegye közgyűlése örömmel fogadta látogatásom bejelentését és megtette, illetve határozata szerint a jövő évben megteszi az előkészületeket, hogy itteni látogatásaim is méltóan sorakozzanak a belsősomogyi, mezőföldi és őrségi egyházmegyékben végzett látogatásaimhoz. Ha csak az egyházlátogatás alkalmával tapasztaltakból Ítélném meg egyházi életünket, úgy feltétlenül annak a bizakodó reménységemnek kellene kifejezést adnom, hogy ez virágzó és az istenitiszteletek látogatása a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő. Fájdalom, az egyházlátogatás csak egy-egy kiemelkedő nap a gyülekezet életében, amelyet az egyhangú napok egész sora előz meg és követ. Egyházi életünkről csak úgy alkothatunk megközelítő véleményt, ha éppen ezekben az egyhangú napokban figyeljük meg gyülekezeteinket s vizsgáljuk meg a gyülekezeti élet legnyilvánvalóbb megnyilatkozását, az istenitiszteleték látogatását. A beérkezett esperesi jelentések e tekintetben fejlődésről számolnak be s bár vannak gyülekezeteink, amelyekről az esperesi jelentés az istenitisztelet látogatása tekintetében azt jelenti, hogy ez a látogatás gyér, gyülekezeteink túlnyomó többségében főkép a délelőtti istenitiszteletek látogatottsága ellen mind kevesebb a panasz. A templomon kivüli lelkipásztori munka tehet legtöbbet a templomok benépesítésére s éppen ezért nem hallgathatom el, hogy ezt az egyénenkénti munkát tartom gyülekezeteink hitélete emelése szempontjából is a legfontosabbnak. A főtiszteletü egyházkerület mult évi gyűlése jegyzőkönyvének 41, pontja alatt helyesléssel fogadta azt az elhatározásomat, hogy az egyházkerület régi óhajának teljesítése céljából székhelyemet Pápára tettem át. Kevéssel mult évi egyházkerületi közgyűlésünk után ez a székhely áthelye-