Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_m01_1

PÜSPÖKI JELENTÉS a dunántúli református egyházkerület 1928. évi szeptember hó 26-án tartandó közgyűlésére. A folyó évi május hó 8-án megnyílt zsinat ezt az évet egyházunk életében jelentőségteljessé teszi. A zsinatra váró törvényhozási feladatok helyes megoldásától várja egyházunk egyeteme a mutatkozó bajok megszüntetését és egyházunk életében új fejlődési irányok kijelölését. A fényes külső keretek közt megnyílt zsinati első ülésszakának volt azonban egy oly fájdalmas mozzanata, mely nem engedte meg, hogy zavartalanul örüljünk egyházi életünk ezen fontos állomásához való eljutásunknak és gondok nélkül fogjunk hozzá ahhoz a munkához, melyet a mult zsinat a világháború s az azt követő idők súlyos és gyászos emlékű zavarai miatt megoldani nem tudott. Ez a fájó mozzanat testvéreinknek zsinatunkról való kényszerű távolmaradása volt, mert hasztalanul keresték szemeink a királyhágóntúliakat épúgy, mint a Kárpátok lejtőin megtelepedett egyházak, vagy a Bácska síkságán élő hittestvérek képviselőit. A trianoni gyászos béke ezúttal éreztette zsinatunkon először teljes mértékben megcsonkítottságunkat s megcsonkítottságunk érzete most zsinatunkon is ajkainkra csalta szivünk mélyéről azt a forró óhajt, vajha a jövő igazságosabb belátása lehetővé tenné, hogy a magyar református egyház a maga régi egyetemében gyűlhetne újra egybe s hozhatná meg az egész magyar reformátusságra kiható áldásos törvényeit! Megcsonkítottságunk érzete kell, hogy ezt az óhajt necsak mint jámbor óhajt táplálja szivünkben, de tettre sarkaljon, hogy mindenütt, ahol ez óhaj megvalósítására valamit tehetünk, szent elhatározással és nem szűnő odaadással munkáljuk magyar református egyházunk ezen forró vágyakozásának megvalósulását! A letűnt esztendőben egyetemes egyházunk leg- ( HaláIozások jobbjai közül többen hunytak el, kiknek elvesztése őszinte fájdalommal töltötte el mindnyájunk lelkét s kiknek sorában legelőször kell megemlékeznem a debreceni Tisza István tudományegyetem nagynevű professzorának, a tiszántúli egyházkerület keretein túlnőtt nagy munkásnak, Sass Bélának elhunytáról. Sass Béla egyetemes egyházunknak nagy halottja. Már 33 éves korában az egyetemes konvent tagja és jegyzője; l