Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1928

1928. szeptember - Oldalszámok - 2_98

- 08 hatósan közremunkált mindenütt a gyülekezet missziói munkájának végzésében. 7. A konfirmáció reformja érdekében fontosabb határozat nem hozatott, illetve intézkedés nem történt abban az értelemben, hogy a korhatár fölemeltessék; több lelkipásztor atyánkfia ismerve népünk mentalitását, erre vonatkozólag azt irja, hogy ez a kérdés önként fog megoldódni a kötelező népiskolai elemi oktatás tartamának fölemelésével, helyesebben meghoszszabbításával. Történt azonban intézkedés a mult évi közgyűlés 223. f) pontja értelmében, nevezetesen a konfirmációi előkészítés időtartamának meghosszabbítása tárgyában. A következő helyekről jelentenek intézkedést a konfirmáció reformja érdekében: Erdőcsokonya, Hobol, Homokszentgyörgy, Istvándi, Kaposmérő, Kaposszentbenedek, Kaposvár, Kisasszond, Kisbajom, Magyaregres, Mezőcsokonya, Nagykanizsa, Nagykorpád, Nagybajom, Nemesdéd, Orci, Szenta, Tótszentgyörgy, Zádor, Székesfehérvár, Ács, Ászár, Dad, Mocsa, Szomód, Csór, Moha, Veszprém. 8. Az egyházmegyei jelentések szerint a konfirmándusok fegyelmezése minden gyülekezetben gyakoroltatik. 9. Törzskönyvek stb. szükséges volta mellett nyilatkozott 12 gyülekezet. Máris van gyülekezetünk, hol készen van a törzskönyv: Balatonfőkajár és Székesfehérvár, Kaposvárott most van készülőben. 10. Mult évi jelentésemben III. g) pont alatt részletesen szóltam a szórványok gondozásáról. Az ott mondottakat felesleges megismételni, csak azt emelem ki, hogy két egyházmegye (a drégelypalánki és a pápai) még mindig nein küldött be a szórvány-kataszter elkészítéséhez szükséges kimutatást. Ilyen kataszterre szüksége volna az egyházkerületnek is, de elodázhatatlanul szüksége van minden szórvánnyal biró egyházközségnek. E kérdéssel foglalkozott a belmissziói előadók tahitótfalui konferenciája is és az egyetemes konvent az 1928/29. munkaév programmjába fölvette a diaszpóra-misszió rendezését. Addig is, mig a konvent erre vonatkozólag intézkednék, tanácsos volna a szórványban élők gondozására bizottságot létesíteni, a szórványban szórványgondnokot választani, aki az egyházközség lelkészével állandó kontaktusban lenne, nyilvántartaná s bejelentené új egyháztagok érkezését, régiek eltávozását. Kívánatos lenne, hogy a lelkész jó előre bejelentett időben bizonyos időközönként kiszálljon a szórványba, hol magánháznál istenitiszteletet tarthatna s időről időre látogatást tenne egyes családoknál, a hivőkkel való ez a személyes érintkezés még az anyaegyházközségben is, de kiváltkép a szórványbelieknél megerősíti az egyházhoz tartozandóság érzetét s hitéletükre igen jótékony hatást eszközölhet. A szórványban élők lelki gondozására ez évben is felhasználta a főtiszteletü egyházkerület a sajtót, amennyiben az örömüzenet szórványlapot a nagy ünnepek alkalmával a szórványban lakókhoz való eljuttatás végett megfelelő példányszámban eljuttatta az anyaegyházközségek lelkészeihez. A gyermekek vallástanítását a lelkipásztor, ha akár