Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1927

1927. április - Oldalszámok - 1_8

— 8 — megérdemelt nyugalmat. Dózsa József tatai lelkész úr főiskolánk igazgatótanácsának hosszú időn át tagja s egyházkerületünk egyik legrégibb tanácsbirája nemcsak lelkészi állásától válik meg, de megválik ezektől az állásoktól is. Amidőn itt megköszönöm mindazt az önzetlen szolgálatot, amelyet főiskolánk és kerületünk iránt tanúsított, kérem a főtiszteletű egyházkerületet, hogy a maga köszönetét nyugalomba vonuló lelkész ós egyházkerületi tanácsbirónak jegyzőkönyvében kifejezni és a tárgysorozat folyamán egyházkerületi tanácsbirói állásának betöltése iránt intézkedni szíveskedjék. hí. inamhoz Az államhoz való viszonyunk tekintetében ™ió a lefolyt év egy fontos mozzanatáról kell elsőviszonyunk. S

Orban megemlékeznem. Az a tanácskozás ez, melyet a kultuszminiszter úr vezetett, úgy a r. kath egyház legfőbb képviselőivel, mint konventünk elnökségével (mely alkalommal a gyengélkedő gróf Degenfeld Józsefet dr. Darányi Ignác helyettesítette), az 1848. XX. t.-c. tárgyában. E tárgyalások ma még az előkészítés kezdetleges stádiumában vannak s így azokról érdemileg jelentésemben nem szólhatok. Hangsúlyozni kívánom azonban, hogy amint azt Darányi Ignác elhunyt dunamelléki főgondnok úr nagyon helyesen megjegyezte: nekünk nem a róm. kath. egyházzal, hanem az állammal, illetve a kormánnyal lehet csak tárgyalnunk, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy a r. kath. egyház részéről előterjesztett emlékiratot a magunk részéről megfelelő objektív bírálat tárgyává ne tegyük. Ez a bírálat azonban csak az államkormány tájékoztatására szolgálhat a mi felfogásunkat illetőleg, tőlünk távol az, hogy mi e kérdésben a r. kath. egyházzal keveredjünk vitába. F. évi julius hó 1-től kezdődőleg kiutaltatott végre a lelkészek részére az annyi idő óta sürgetett korpótlék. A kiutalás a törvényben biztosított korpótléknak 50%-áig terjed ugyan csak, de mégis őszinte hálával ós elismeréssel kell fogadnunk a kultuszminiszter úrnak azt a törekvését, amellyel lelkészkedő papságunknak ezt a sérelmét orvo-