Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1926

1926. szeptember - Oldalszámok - 1_1

A dunántúli református egyházkerületnek Pápán, 1926. évi szeptember hó 15. napjára összehívott közgyűlése elé terjesztett Püspöki jelentés. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! „Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden vigasztalásnak Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal minket." (IIKorIs-4.) Az apostolnak e szavaival adtam hálát a mennyei Atyának, amikor a mult év végén a reám bocsátott szomorúság közepette éreztem az Urba vetett hitnek megnyugtató ós fölemelő hatását s mikor a minden oldalról megnyilatkozott részvét vigasztalást csepegtetett veszteségtől sajgó szivemre. Legyen e jelentésemben a Mindenható iránt érzett mélységes hála mellett első szavam a köszönet szava mindazok iránt, kik megboldogult feleségem elhunyta alkalmával részvétnyilatkozatukkal felkeresni s fájdalmamban a maguk vigasztalásával mellém állni szivesek voltak. Jól esett ezekből a részvétnyilatkozatokból látni azt a nagy megbecsültetést, melyben a hosszú szenvedések után mennyei Atyjához visszatért szegény hitvesemet szülőhazájában épen úgy, mint Magyarországon oly számosan részesítették s jól esett kiéreznem a hozzám küldött nyilatkozatokból azt a meleg szeretetet, mellyel gyászomban annyian megvigasztalásomra és felemelésemre siettek. 1