Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1925

1925. szeptember - Oldalszámok - 17

— 17 — SO. Egyházi közéletünk fejlesztésére jó hatással volna a gyülekezeti énekkarok szervezése, olyan egyházközségekben, ahol ez még meg nem történt volna. A kerületi közgyűlés püspök úr emez indítványa nyomán felhívja a gyülekezeteket, különösen pedig a tanítói kar tagjait, hogy — ahol ez még nem történt volna — igyekezzenek gyülekezeti énekkart létesíteni s az énekkar kebelében igyekezzenek oda hatni, hogy ezen az úton új énekeskönyvünkben foglalt és a gyülekezet által még kellően nem ismert szép és magasztos énekeink bemutattassanak s ezek megtanítása által a gyülekezeti életbe átvitessenek. 30. Az egyházi élet fejlesztésének egyik kiváló tényezője az emlékünnepélyek tartása is, főleg az olyan ünnepélyeké, melyek hithőseink emlékezetének megörökítésére vonatkoznak, továbbá olyan kiválóságokra, akik életük magasztos példájával úgy a hazafias érzésnek, mint a nemzeti önbizalomnak s a valláserkölcsi érzés fejlesztésének voltak hatalmas tényezői. A kerületi közgyűlés a maga részéről is üdvösnek és az egyház közérdekében állónak tartja az ily irányú emlékünnepélyek megtartását s az illetékes körök figyelmét felhívja arra, hogy az ily ünnepélyekben való részvételre tapintatos közreműködésükkel társadalmunknak lehetőleg minden rétegét buzdítani igyekezzenek. 31. Felemlíti püspök úr, hogy e hónapban ünnepeljük Kozma Sándor születésének 100. évfordulóját, aki a mi intézetünknek volt növendéke és egyik büszkesége, aki szervezője, megteremtője és fejlesztője volt a magyar ügyészi intézménynek s akit büszkeséggel ünnepel a magyar jogászvilág, s kit mint nemesszivü emberbarátot, hálás érzelemmel emleget az utókor is. Kerületi közgyűlésünk a maga részéről is mélyenérzett, igaz kegyelettel áldozik Kozma Sándor kir. főügyész emlékezetének, aki a magyar ügyészi kar megteremtője, szervezője és első irányítója volt, aki hatalmas jogi tudásának erejével s nemesen érző szivének szeretetével oly irányt jelölt ki a magyar ügyészi kar részére, melyet a kiváló kar ma is büszke önérzettel követ és vall a magáénak. 2