Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1924

1924. október - Oldalszámok - 9

— 9 Áldunk és dicsőítünk azért is édes Atyánk, hogy legutóbbi nagy gyászunk után kegyelmesen megvigasztaltál bennünket és a mi szomorúságunkat örömre fordítottad, az agg patriarcha elköltözésével üresen maradt széket a hivatottak választása által betöltötted és adtál támaszt, hatalmat, hadakozó, tanácsos és ékesen szóló férfiul, hogy legyen a te népednek lelki gondviselője, pásztora és vezére, a te szent neved dicsőségére és országodnak terjesztésére. Kérünk Uram! áldj meg most; oh Uram! adj jó előmenetelt most 1 Vedd körül áldásaidnak bőségével a te kiválasztott szolgádat, kit híveidnek első pásztorává méltóztattál. Eddig is te voltál az ő oltalma és segítsége ; ezentúl is a te segedelmed és helybenhagyásod legyen az ő legfőbb erőssége, bizodalma és dicsekedése. Adj neki, Atyánk, évek sokasága mellett állandó és lörhetlen lelki-testi erőt, hogy legyen könnyű az ő terhe és gyönyörűséges az ő igája; állj mellette mindig kegyelmeddel, hogy legyen Isten feddhetetlen sáfára; igaz, tiszta, magatürtető, aki a tudomány szerint való igaz lelkedhez tartja magát, hogy inthessen az egészséges tudománnyal és meggyőzhesse az ellenkezőket. Áldd meg őt Uram ! a Siontól, hogy boldognak lássa Jeruzsálemet és legyen békesség Izráelen, életünk minden idejében. Jó Istenünk, édes Atyánk I Vedd kedvesen háiánk áldozatát és találjon meghallgatásra Nálad könyörgésünk szava. Adjad, hogy a mai nap legyen reánk nézve a jövendő boldogságnak mind kezdete, mind eszközlője, szent Fiad, a Jézus Krisztus által, Ámen. Egyházkerületi közgyűlés hálás érzelemmel állapltja meg, hogy újonnan választott püspökét a tiszáninneni testvér egyházkerület püspöke kezének fejre tételével felavatta, hivatala tisztébe beiktatta, melyért a kerületi közgyűlés hálás érzelemmel mond köszönetet s beiktató beszédének jegyzőkönyvbe vételét elhatározza. 16. Főgondnok úr az esküt tett és felavatott püspököt a következő nagyhatású beszéddel üdvözölte: Főtiszteletü Püspök Úr! Ezer éve a magyar nemzetnek és közel négy század óta a mi ref. egyházunknak története nem felmeneteles haladást mutat. Úgy rendelte a nemzetek sorát intéző isteni Gondviselés, hogy időnként nagy katasztrófák és azután nehéz esztendők, gondok, küzdelmek és nélkülözések szakadnak reánk. Mint hivő keresztyének, alázatosan hordjuk a keresztet és csak arra kérjük a Mindenhatót, hogy erőt is adjon a nehézségek elviselésére. Az egyházközségek túlnyomó nagy többsége abban a véleményben volt, hogy Méltóságodat Istentől nyert tehetségei, gazdag tapasztalatai, hasonló teendőkben való jártassága kiválóan alkalmassá teszik ezekben a nehéz években egyházkerületünk kormányzatára. Az én gondolatom azonban ebben a jelentős órában is a távol keletre,