Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1924

1924. október - Oldalszámok - 4

- 4 a kerületi tanácsbirók közű: Kenessey Gyula, Kozma Andor, Csomasz Gyula, Fülöp József, Győry János, Szűcs Dezső, Kutasi Ferenc, Mozsonyi Sándor, Peti Lőrinc, Varga Dezső, dr. Darányi Kálmán, dr. Kiss Albert, dr. Szász Károly; a tanintézetek részéről: Czeglédy Sándor főisk. egyházi, dr. Darányi Kálmán főisk. vil. gondnok, dr. Vass Vince theol. akad., Faragó János főgimn., dr. Kőrös Endre nőnev. int. igazgató és dr. Bene Kálmán a csurgói főgimn. képviseletében; a ker. tanitóképviselök közül: Arany Bálint, Jílek Ferenc, Balassa Kálmán, Tóth Kálmán; a ker. és főisk. gazd. tanács és pénztár részéről: Kristóffy Gyula gazd. tanácselnök. 1. A pápai ref. egyház templomában megjelent nagy és diszes közönség éneke után Kis József esperes, e. elnök a következő % imában kérte mai ünnepünkre Isten áldó kegyelmét: Uram, Te hajléka voltál minden időben a Benned bízónak. Menedék és oltalom volt neved annak, kit aggodalmai, kétségei idegenné tettek e világban. Mikor az erős is megrendült hitében és menekülni akart az eláradt fertőből: visszaszólítád, megbátorítád és megvigasztaltad: „Meghagyok Izraelben kétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt Baálnak és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt". (I. Kir. XIX : 18 ) Ah, a nagy, az áldott lelkek légiója, a szent evangyéliomnak, a Te ügyednek törhetlen apostola mind-mind Tőled vette az erőt, a Te Ígéretedből: „Elég néked az én kegyelmem". Benned bizva vivta a nemes harcot és nem szégyenült meg. És ez a harc örök; ennek vihara nem ül el soha. A gonosz lélek, a sátán egyre szórja a konkolyt. Szórja éjjel és nappal; titkon és nyilván ; megtévesztő tanításban és megvesztegető példában. Fölviszi az embert ma is a hegyre és neki ígéri a világ gazdagságát, élvezeteit, gyönyöreit. ígéri, hogy a követ kenyérré változtatja. ígér kenyeret munka nélkül; szabadságot fegyelem nélkül; diadalt küzdelem nélkül. És ah, egész tömegek megtévelyednek, lábaihoz borulnak, zsákmányába esnek, a bün fertőjébe, kárhozatba sűlyednek . . . Csak kevésben van meg az isteni léleknek az az ereje, mely eltökélten kiált rá: „Távozz tőlem; nem csak kenyérrel él az ember. Távozz tőlem, bántásomra vagy nékem". Ezért ma is sok a kétségek közt vergődő lélek. Ah, igen elhatalmasodott a sátán és merészen, vakmerően, fenhéjázva, az ítélkezés hangján kérdi a Benned bízótól: „Te vagy-é Izráel megháborítója?!" És szolgád látva az Mely alkalommal: