Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1923

1923. május - Oldalszámok - 56

— 56 — sében kijelentelte, hogy lemond tisztéről és a vádlott anélkül, hogy a presbitérium e lemondás el- vagy el nem fogadása fölött határozott volna, sőt anélkül, hogy az esetről jegyzőkönyv vétetett volna föl, Szobonya helyett egy póttagot hivott be és eskettetett föl. Ennek a vádbeli cselekménynek első része mélyen sérti a vallásos érzületet és a lelkészi tekintélyt, második része pedig az V. t.-cikk 34. §-ának 6. pontjába ütköző hivatalos hatalommal való visszaélés. Bizonyította a vizsgálat azt is, hogy vádlott lelkész a tanítójával fennálló ellenséges viszonyból kifolyólag az annak vezetése alatt álló dalárdát, mely már évtizedek óta mint ref. dalárda működött és énekórait a ref. iskola épületében tartotta, onnét kiüldözte, tagjait a hatóságnál titkos gyűlések tartása miatt alaptalanul följelentette és hogy Nógrádvármegye alispánja tanította ki Írásbeli határozatában arra, hogy ha a tanítójával valami baja van, forduljon illetékes egyházi hatóságához. A vádlottnak ez a cselekménye szintén mélyen sérti a vallásos érzületet és lelkészi tekintélyt, másrészt pedig az V. t.-cikk 34. §-ának 7. pontjába ütköző vétséget képez, mert megállapítja a büntető törvénykönyvbe ütköző hatóság előtti rágalmazás tényálladékát. A vizsgálat adatai és részben vádlott beismerése is bizonyítja azt a tényt, hogy az egyházi elöljáróságot súlyosan megrágalmazta, amiért azután a rétsági kir. járásbíróság súlyos bénzbüntetésre Ítélte és csak lelkészi állására való tekintettel mellőzte a fogházbüntetést. Vádlottnak tehát ez a cselekménye is megállapítja az V. t.-c. 34. §-ának 1., 3. és 7. pontjaiba ütköző fegyelmi vétség tényálladékát. Részben a per adataival, részben vádlott beismerésével bizonyítást nyert az a vádbeli cselekmény is, hogy vádlott a nógrádverőczei ifjúságot a büntető biróságnál sikkasztásért följelentette azért, mert egy ifjúsági bál jövedelméből az egyház nem részesült. A vád alaptalannak bizonyult. Vádlottnak ez a cselekménye is az V. t.-cikk 34. §-ának 1., 3. és 7. pontjába ütközik, az utóbbi pontba azért, mert az alaptalan följelentés a büntető törvénykönyvbe ütköző hamis vád, de enyhén fölfogva is a hatóság előtti rágalmazás vétségének tényálladékát foglalja magában.