Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1923

1923. május - Oldalszámok - 12

— 12 — És visszajő a szent csodák kora, Mit hajdan a próféták népe látott: Tengerbe vész a zsarnok tábora, Dávid legyőzi újra Góliátot; A szétdúlt templom tört falára állunk És megfeszül a kar, teremt az ész, A súlyos terhet fennen hordja vállunk: így lesz a szentek szente újra kész I Születnek aztán boldog századok, Szép gyermeki a szárnyaló időnek: Szemük vidám lesz, ajkuk mosolyog, Jólét, dicsőség, nagyság visszajőnek. — És kőbe, ércbe vésik majd be mélyen A nemzetek mind, hogy lett e csoda: Hitt a magyar magában, Istenében És aki hisz, nem hal meg az soha I Ez után főtiszteletü Püspök úr a leleplezett művészi arcképet a következő lelkesítő beszéd kíséretében adta át a főiskola igazgatójának : Nagytiszteletü Igazgató Úr 1 Kerületünk ezt az arcképet legdrágább ereklyének tekinti, ilyenül is kivánja kezeltetni, megőrizni. Sérteném főiskolánk történeti múltját, ismert hagyományos szellemét, ha amidőn ez arcképet főiskolánknak gondozás és megőrzés végett átadom, megengedném magamnak hosszas fejtegetésben szólani arról, hogy főiskolánk milyen szellemben neveljen. Az a főiskola, melynek épülete homlokzatán ez a jelmondat áll: „Istennek, hazának és tudománynak", másként, mint mély vallásosságnak, önzetlen hazaszeretetnek és igaz tudományosságnak lelkétől áthatottan, nem nevelhet. Jaj volna ennek a kerületnek, ha itt nem a tudományok hivatott munkásai, nem apostoli lelkületü férfiak, lelkes hazafiak kezelnék a legszentebb emberértékeket, vezetnék, irányítanák a haza reményének, az ifjúságnak nevelését. De azt igenis, nyomatékkal hangsúlyozom, elvárja, megköveteli a kerület s ennek hitbuzgó, áldozatkész hazafias közönsége, hogy néhai gróf Tisza István példájára mutatással tanítsák ifjainkat arra, hogy mi módon kell ezért a hazáért tiszta vallásosságtól telített, folyton munkás, becsületes életet élni s miként kell, ha a Mindenható örök rendelése úgy parancsolja, fenséges, isteni nyugalommal meghalni. Mutassanak rá arra, hogy ilyen a Krisztus evangéliumában nevekedett és azok szerint élő igazi magyar kálvinista jellem. A főiskolai igazgató az arcképet átvévén, annak hü megőrzését ünnepélyesen megfogadta.