Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1921. szeptember - Püspöki jelentés

- 54 a kérdés tanulmányozására, amennyiben a theológiai internátus építésével kapcsolatban látszik lehetőnek annak kedvező megoldása, hívja fel a theológiai akadémia és a főgimnázium tanári karát azzal az utasítással, hogy tárgyalásaik eredményét közöljék a kerületi elnökséggel, hogy az — amennyiben a munkálatot elfogadható alapnak találja — továbbmenő lépéseket tehessen. Általában az egységes főiskola eszméjét minden körülmények között megőrzendőnek, a szakszerinti elkülönülést károsnak tartom. A tanári kar működéséről a tanulmányi eredmény szempontjából és egyéb tekintetben csak elismeréssel szólhatok, noha az a kivételes állapot, hogy három tanár úr teendőjét helyettesekkel kellett elláttatnunk, nem könnyű feladat elé állította úgy a tanári kart, mint főgimnáziumunknak fáradhatatlanul tevékeny igazgatóját, akinek kiváló érdemeit azzal honorálta a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr, hogy neki a tiszteletbeli tankerületi főigazgatói cimet adományozta. Még a kitüntetés közhírré levése előtt szeretettel és méltányló elismeréssel üdvözöltem az igazgató urat, aki erre a kitüntetésre minden tekintetben nagyon is reászolgált. Az első kitüntetést pár héttel utóbb követte a másik: a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter úr az Országos Közoktatásügyi Tanács tagjává nevezte ki. Kérem a kerületi közgyűlést, hogy a lelkiismeretes kötelességteljesítés által kiérdemelt szép kitüntetés felett fejezze ki jegyzőkönyvében őszinte örömét, üdvözölje méltányló, hálás elismerésériek, bizalmának és szeretetének kiemelése mellett a főigazgató urat, a miniszter úrnak pedig fejezze ki köszönetét a kitüntetésben kifejezésre jutó elismerésért. c) Nőnevelő-intézetünk nehéz, küzdelmes napokat élt át az elmúlt tanévnek folyamán. A taníttató szülők teherviselő képességéhez lehetőleg alkalmazkodva legjobb indulattal és jóhiszeműséggel készített költségvetés szerint megállapított ellátási díjak egyáltalában nem fedezték az őrületes áremelkedések folytán igen magas összegűvé nőtt kiadásokat, ennélfogva azokat kétszer is emelni kellett és még így sem tudtuk elérni, hogy az intézet 1920/21. tanévi zárszámadása ne végződjék jelentékeny hiánnyal, ami azért ad komoly aggodalomra okot, mert az intézet fenntartó alapját az internátusi díjak képezik. Azt a tőkét, melyet kegyes jóltevők nagylelkűsége juttatott az intézetnek, jelentékenyen túl-