Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921
1921. szeptember - Püspöki jelentés
- 52 sunk szellemében való sikeres végezése a keresztyén valláserkölcsi világnézet diadalra juttatásával a lelkészkedő papságnak képezi hivatásszerű, magasztos feladatát. Ismerem lelkésztársaim kiváló szellemi értékét, nincs semmi kétségem az iránt, hogy égi megbízatásnak fogják tekinteni ezt a szent munkát, végezik tehát azzal a lángoló lelkesedéssel és Istenbe vetett hittel, mely a siker minden biztosítékát magában hordozza. De a végzett munka eredményének biztosításáról is gondoskodni kell megfelelő újabb hű munkások nevelése által. Ha tehát valamikor indokolt volt theológiai akadémiánk fenntartása — amihez szó sem fér —, az most hazánknak ebben a szerencsétlen állapotában olyan szent kötelesség, amelynek teljesítése elől kitérnünk nem szabad. Nem bocsátkozhatom e nagyhorderejű kérdésnek részletes fejtegetésébe, csakis azt bátorkodom kérni, hogy kegyeskedjék a főtiszteletü és nagyméltóságú kerületi közgyűlés bizottságot küldeni ki a Ker. Elnökség elnöklete alatt ennek a kérdésnek tanulmányozása s a közgyűlés elé javaslat terjesztés céljából. b) Pápai főgimnáziumunk életében az elmúlt esztendő szinte fordulópontnak tekinthető, nem annyira a tanulmányi eredmény szempontjából, mert hiszen e tekintetben a hullámzás szokott az általános jelenség lenni, hanem inkább azért, hogy sok, az iskolai életen kivül állóra kellemetlen hatású jelenség megszűnt. Megszűnt, bár még nem egészen, az a csúnya kirohanás a tanteremből óra végeztével, az az éktelen ordítozás a folyosókon és az udvaron, ami nem éppen hízelgő megjegyzésekre adott okot. Ez az örvendetes változás, megfigyelésem szerint, arra vihető vissza, hogy az óraközi felügyelet gyakorlása végre-valahára nálunk is életbe lépett. Azt hiszem, tapasztalásból volt alkalmuk meggyőződni a tanár uraknak afelől, hogy nevelői munkájuknak ez ép olyan fontos és áldásos része, mint az ifjúságnak szállásán való meglátogatása. Hogy a tanítás munkáját is nagyban megkönnyíti és eredményesebbé teszi, ha a figyelmezésben is fegyelmezett ifjúság tölti be a padsorokat és nem kell lépten-nyomon félbeszakítani a tanítást a rakoncátlanságukban önmagukkal nem biró növendékek miatt. Amint a nagyérdemű igazgató úr elkövet a maga részéről minden lehetőt, úgy elvárhatja a közgyűlés a tanári testület minden egyes tagjától kötelességének e tekintetben is pontos