Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

- 4 iránti igaz kegyeletnek adom jelét azzal, hogy nem teszek kísérletet arra, hogy gyarló szavakkal fessem, ki volt Tisza István. Nem érez az, ki érez szavakkal mondhatót. Csak annak a ténynek megállapítására szorítkozom tehát, hogy „bármikor és bárhol gyülekezik össze kerületünk, gróf Tisza István képe ott lesz mindegyikünk lelkében, gondolataink körülrajongják délceg, szép alakját s nevét emlegetni fogjuk időtlen időkig, mindaddig, mig egyetlen magyar református hivő lélek él a dunántúli egyházkerület területén". Bánatos szivünknek nehéz sóhajtása szálljon most is hazánk és egyházunk legnagyobb fiának pihenő helye: a geszti sirbolt felé. Emlékét pedig örökítsük meg azzal, hogy keljen keblünkben szilárd, férfias elhatározás szolgálni hazánk és egyházunk szent ügyét azzal a fáradságot nem ismerő kitartással, soha nem ingadozó hűséggel és önzetlen szeretettel, amellyel buzgólkodott Ó egyházunk ügyeinek kezelésében, iskoláink felvirágoztatásán, nemzetünk jólétének, nagyságának előmozdításán, hazánk szent igazainak hősi védelmében. Az ő nemes, nagy alakján függjön tekintetünk szüntelen, mert öntudattal munkás, bátor, tiszta jellemű férfiakra sohasem volt egyházunknak, nemzetünknek s hazánknak nagyobb szüksége, mint éppen most. Ez legyen a mi gyászunk és ezt a gyászruhát viselje mindegyikünk koporsónk bezártáig! b) Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Jelentésem egyes részeinek összeállításánál a történeti egymásutánt megtartani óhajtván, szükségesnek látom az 1919. évi október hó 1-é'n Budapesten tartott értekezlet elé terjesztett jelentésemből indulni ki, hogy az ottani megállapodások, amelyeket különben annak idején a kerület hivatalos lapjában egész terjedelmében közzé tettem, a kerületi közgyűlés jegyzőkönyvében helyet foglaljanak. Azt gondolom, hogy az elmúlt két esztendő munkájáról való beszámolásból ily módon egységesebb kép lesz alkotható, tehát sáfárkodásom megítélése is alaposabb. c) Amidőn a budapesti értekezlet, néhai nagy főgondnokunk gyászos elhunytáról egyszerű szavakkal történt megemlékezésemből kifolyólag a megrendítő szerencsétlenség szülte mélységes fájdalmának jegyzőkönyvében kifejezést adott, Beöthy Zsolt főiskolai gondnok s kerületi tanácsbiró úr közölte az értekezlettel, hogy a mi áldott emlékű főgondnokunk által vezetett tábor éppen azok-