Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1920, 1921

1920. szeptember - Püspöki jelentés

— 29 — tartottam, hogy megállapítsam mindegyik alap veszteségét, amint azt a tárgyalás rendjén bemutatandó jegyzőkönyv igazolja. Ez a veszteség nem rótt ugyan elviselhetetlen terhet a pénztárra, de azért megéreztük mégis. Arra határoztam el tehát magamat, hogy őszintén feltárom anyagi helyzetünket a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban s kérem úgy ezen veszteségnek megtérítését, mint az elmaradt kamatjövedelemnek megfelelő kárpótlást. A minisztériumban a legnagyobb jóindulattal fogadták előterjesztésemet s a bemutatott kimutatás alapján hajlandóság mutatkozott a kérés teljesítésére. Ámde a jóindulatnál van egy nagyobb úr is, t. i. az állam pénzügyi helyzete, amely egyáltalán nem engedte a kimutatott szükséglet kiutalását. E helyett kaptunk 36000 K, 5 év alatt kamat nélkül törlesztendő segélyt s azt, mint a jóindulat tényleges bizonyítékát, hálás köszönettel fogadtam. Gondoltunk arra is, amit különben a budapesti értekezlet is helyeselt, hogy az összes jövedelmeknek a jelentkező szükség szerint leendő felhasználásával oldjuk meg a pénzügyi nehézségeket. De csakhamar be kellett látnom, hogy az óhajtott célt ily módon nem tudjuk elérni, tanácsosabb lesz tehát nem rontani el a régi gyepűt. Némi enyhületet szerzett a hadikölcsönkötvények szelvényeinek és takarékpénztári részvényeink osztalékának kilátásba helyezett folyósítása. Mivel azonban nyilvánvaló, hogy kilátásból sem élelmiszert, sem tüzelőanyagot beszerezni nem lehet, ahhoz a forráshoz fordultam, amely nekünk minden bajaink között az egyedüli kisegítő alapunk: híveink áldozatkészségéhez. Legyen hála érte a Mindenható Istennek, hitrokonainknál megértő áldozatkészségre találtam. A tatai, mezőföldi s balatonmenti gyülekezetek bizonyultak most is főiskolánk szilárd fenntartó oszlopainak. Méltó társul csatlakozott hozzájuk az őrségi egyházmegye is. A tisztelettel mellékelt kimutatás szerint, amelynek egész terjedelmében leendő közlését kérem, sikerült összehozni akkora összeget, hogy a főiskolai pénztárnál és a köztartásnál a számadást maradvánnyal zárhattuk le. A magam részéről kifejeztem ugyan hálás köszönetemet a jótettekben soha meg nem restülő szent gyülekezeteknek, de legyen szabad ugyanerre kérhetnem a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlést is. Nem sikerült az egyensúlyt fenntartani a nőnevelő-intézetnél, noha az ellátási díjakat oly magas összegben állapítottuk meg,