Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - m01_11

— II — hadba vonult tanítók helyettesítését oly nagy buzgalommal végzik. Sajnos, fáradozásaik méltó jutalmát kieszközölnöm nem sikerült a múltra vonatkozólag, a folyó tanév sikeres befejezése esetére azonban kilátásba van helyezve az illő jutalomdíj. Jól tudom, hogy nem a munka jutalmát várják ők, hiszen a munkát önként és szívesen vállalták, de súlyos helyzetükön munkájuknak megfelelő könnyítést jogosan remélhetnek. Köszönettel tartozunk a vallás- ós közoktatásügyi miniszter úrnak, hogy a jövőre nézve figyelembe vette e jogos kérelmet, de nem hallgathatom el annak felemlítését, hogy a segélynek a múltra vonatkozó megtagadása legalább is a tanítói oklevéllel biró lelkészeinkre nézve sérelmes és indokolatlan. A mult évben már körlevélben felhívtam lelkésztársaim figyelmét arra a nagyfontosságú hivatásra, melyet a ránk következő nyáron tanerőink betölthetnének. Felhívásomra csak nagyon kevés helyről kaptam megértő jelentést. A kérdés pedig rendkívül komoly. Munkabíró férfiaink fegyverrel kezükben védik a hazát, ide haza asszonyainknak és gyermekeinknek kell megteremteniük a kenyeret, melyet ellenségeink ki akarnak tépni kezünkből. Előttem áll a falu képe a nyáron, amikor minden munkás erő — kicsiny és öreg — kora reggeltől késő estig a mezőn dolgozik. Mi történjék a kicsinyekkel, kik gondozás nélkül maradnak? Nincs más mód, mint az ajánlott napközi otthonok, vagy ideiglenes ovodák felállítása. E célra felhasználhatók az iskola helyiségei s a napközi otthont vezetnék a tanítók feleségei, a tanítónők, vagy a tanítók családjának női tagjai. Azt hiszem, hogy e hazafias munka elől nem térnének ki lelkésztársaim mélyen tisztelt feleségei sem, sőt közülük is sokan vállalják e nemes feladatot. Megemlítem, hogy e napközi otthonok szervezéséről a vallásés közoktatásügyi miniszter úrnak is jelentést fogok tenni, aki kijelentette, hogy az illető tanítónál ez a szolgálatkészség és buzgóság a segélyek kiosztása alkalmával különös méltánylásban fog részesülni. Indítványozom tehát: mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy ezeknek a napközi