Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - 63

— 63 — tanácskozmányban meghozta és nyilt ülésben kihirdette a következő Ítéletet: ítélet: A dunántúli református egyházkerületi bíróság időszaki tanácsa, mint II. fokú közigazgatási bíróság, Pápán 1916. évi december hó 6-án tartott ülésében a mezőföldi egyházmegye közigazgatási bíróságának Székesfehérváron 1916 augusztus 16-án hozott és Somogyi Zoltán volt siómarosi, jelenleg szentgáli lelkész által megfellebbezett azon Ítéletét, mellyel Somogyi Zoltánt hivatali utódja: Cseresznyés Sándor siómarosi lelkész részére 300 korona sziinőhaszonból származott kárösszeg fizetésére kötelezte, megváltoztatja és Cseresnyés Sándort keresetével elutasítja. I n d o ko 1 á s : A lelkészi javadalomhoz tartozó temetőkaszáltatási jog egyik jövedelmét képezi a siómarosi lelkésznek és ennek élvezéséről pusztán utódját károsítani akaró szándékból panaszlott lelkész bizonyára nem mondott volna le ós ezért valónak kellett elfogadni azon állítását — még a panaszlevélhez csatolt nyilatkozattal szemben is —, hogy a háborús viszonyok okozta munkáshiány miatt lehetetlenné vált reá nézve a temető 1915. évi fűtermésének letakaríttatása, ami miatt károsodást szenvedett. Cseresnyés Sándor siómarosi lelkész azon panasza, hogy a temetőben maradt avar miatt, annak folyó 1916. évi fűtermését nem volt képes lekaszáltatni, figyelembe vehető nem volt, mert ezen alapon évek hosszú során át kártérítési keresettel támadhatná meg elődjét; de köztudomás szerint a fűtermés az alatta levő avar miatt is — bár némileg nehezebben és több munkaerővel — lekaszálható és így valószínű károsodása nagyon csekély összegre csökkent volna. Tekintettel a felhozott indokokra, az l. fokú biróság