Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. április - Oldalszámok - 56

— 56 — akkor van eljárásnak helye, ha panasszal legalább tiz válaszló élt, a kilenc választó és két választási joggal nem biró egyén által beadott panaszt, mint az az előkészítő eljárás alatt (E. T. V. t.-c. 60. §. a. pont) nyilvánvalóvá lett, hogy az a törvényben meghatározott feltételnek nem felel meg, vissza kellett volna utasítani, s azt nem létezőnek tekintve, a további eljárás mellőzésével az E. T. II.-ik t.-c. 34. §. értelmében kellett volna eljárni. II. Érdemben: Az egyházmegye közigazgatási bírósága a Kocson 1917. évi január hó 15-én megtartott lelkészválasztást az E. T. II. t.-c. 44. §. első bekezdése és c) pontja alapján azért semmisítette meg és Süvegh István megválasztott lelkészre vonatkozólag az E. T. 45. §. első bekezdése és 44. §. utolsó bekezdése alapján azért hozott marasztaló ítéletet, mert a Balogh Gábor tanú vallomásával bizonyítottnak látta, hogy a választást megelőzőleg egyik napon Tatán a piacon meglátva a többektől körülvett Süvegh István lelkészt, ehhez odament és azt a kérdést intézte Süvegh Istvánhoz: „Maga akar jönni Kocsra?" mire Süvegh István azt felette: „Igen, és pártfogoljon", s az egyházmegyei közigazgatási bíróság ebből az E. T. 44. §-ának c) pontjában meghatározott azon érvénytelenítési ok fennforgását állapította meg, hogy Süvegh István lelkész maga magát ajánlgatta a gyülekezetnek. Az egyházmegyei közigazgatási bíróság azonban ebben az irányban, úgy a ténymegállapítás, mint az ebből levont jogi következtetés tekintetében tévedett, s ennek folyamányaként téves az első fokú Ítélet is, mert: Eltekintve Süvegh István ref. lelkésznek a fellebbezési beadványban foglalt azon esküjétől, hogy ő sem Balogh Gábornak, sem másnak a pártfogását nem kérte, a Balogh Gábor egyedül álló, mivel sem támogatott vallomása döntő bizonyítékul annál kevésbbé fogadható el, mert Balogh Gábor azt vallotta, hogy amikor ő Tatán Süvegh Istvánhoz ment, s ő Siivegh Istvántól azt kérdezte; „Maga akar jönni