Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1917

1917. október - Oldalszámok - 190

FÜGGELÉK. Beszédek és imák, amelyek a dunántúli ref. egyházkerület 1917. évi október hó 4—5-én tartott közgyűlésével kapcsolatban rendezett négyszázados reformációi emlékünnepélyen elmondattak. I. Egyházi beszéd elő- és utóimával. Tartotta : Németh István püspök. Előima. Feljöttünk szent házadba, mennyei jó Atyánk, hogy hirdessük hatalmad nagyságát, hirdessük kegyelmednek örök gazdagságát a reformációnak négyszázados emlékünnepén, hogy hirdessük lelki alázattal dicsőségednek felségét, amelyet az egekre helyeztél. Erezzük, óh Uram, hogy mi gyarlók és erőtlenek vagyunk, hogy a mi életünk olyan, mint őszszel a mezőnek virága, ha általmegyen rajta a dermesztő hideg szél, nincsen többé és az ő helye sem ismeri azt többé. De azért semmiségünk érzetében is rettegés nélkül hajtjuk meg előtted fejünket, mert édes megnyugovással tölti el lelkünket az a boldogító tudat, hogy Tégedet, végtelen világoknak urát, Atyánknak mondhatunk; égi boldogságot plántál a szivünkbe annak a tudása, hogy miként a teremtett világ örök hatalmadnak, úgy a mi földi életünk atyai jóságodnak tanúbizonysága. Mikor sötét felhők tornyosulnak az ég boltozatán, tudjuk, felséges Istenünk, hogy a Te szavad zendül meg a készülő viharban és azonnal elül szivünk aggodalma, hiszen