Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1916

1916. október - Oldalszámok - m01_15

- 15 — Fő- és középiskolai oktatásügyünk állapotáról kimerítő részletességgel beszámolnak az illető igazgatóságok által gondosan összeállított ós minden lelkészi hivatalnak megküldött értesítők. Az elemi iskolai oktatás terén említésre méltó nagyobb eltérést egy iskola sem mutat fel. Legyen szabad tehát bővebb móltatás mellőzésével a következő megjegyzésekre szorítkoznom : a) Theológiai akadémiánk népessége amiatt kisebbedett meg jelentékenyen, hogy az első éven csak egy növendék hallgatta az előadásokat, a többieket a katonai szolgálat alól fölmentetni nem sikerült. Arra is kevés a kilátás, hogy a folyó tanévben kedvezőbben fog alakulni a helyzet, mert a kultuszminiszter úrnak az az értesítése, hogy azokat, akik a Ill-ik bemutató szemlén találtattak katonai szolgálatra alkalmasoknak, tehát augusztus hó 28-án kellene bevonulniok, a honvédelmi miniszter úr hajlandó a Véderőtörvény 29. §-ában biztosított kedvezményben részesíteni, gyakorlati értékkel nem bír — nesze semmi, fogd meg jól —, miután azokat, akik az 1915/16. tanévben végezve a VIII. osztályt, papnövendékek akartak lenni, már folyó évi május hó 28-án behívták, noha igazolták, hogy az érettségi vizsga letevésekor papnövendékek ül jelentkeztek és a theol. akadémia igazgatója az 1916/17. tanévre föl is vette őket. Ebbe bele kell nyugodnunk, mert a haza védése mindnyájunknak első, szent kötelessége. Hadbavonult ifjaink, az önként jelentkezett Fülöp László és Balla Károllyal együtt, hiven teljesítik kötelességüket, szereznek becsületet főiskolánknak, méltányos dolog tehát, hogy mi se feledkezzünk meg róluk. Nem elég pedig csak annyi, hogy meleg szeretettel zárjuk őket szivünkbe, hanem érdekeik megóvásáról is gondoskodnunk kell. Mivel, igénytelen nézetem szerint, igazságtalanság lenne az, ha itthon levő társaikkal szemben bármi tekintetből hátrányt szenvednének, szükségesnek tartom, hogy a harcok hevességének alábbhagyásával — ha ekkor sem ragyogna fel a békének mindnyájunk által epedve várt, áldott napja —, VI. Tanügy.