Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1916

1916. október - Oldalszámok - 191

— 191 —, hez, hogy saját hatáskörükben kövessenek el mindent és adjanak drágasági pótlékot lelkészük és tanítójuknak. Mi­vel gyülekezeteink nagy része, nincs abban a helyzetben, hogy ezt sajátjából fedezze, a főgondnoki kar abban álla­podott meg, hogy az ilyen egyházak lelkészei részére — miután a tanítók már megkapták — államsegélyt kér. Ezen munkálat elkészítése a főtárgya mai tanácskozásainknak. Felhívja azért a bizottságot, hogy a segély-összeg javas­latba hozatalánál különösen mórlegeljék a több gyermekes, a taníttató, készpénzfizetést élvező, vagy a háború miatt kárt szenvedett lelkészeket s ezzel a tárgyalást megnyitja. Bizottság a beérkezett jelentéseket egyenként bírálat alá veszi, és az összes körülmények figye­lembe vételével, beható eszmecsere után, a követ­kező indokolt segélyezési javaslatot terjeszti az egyetemes konventi bizottság elé: Barsi egyházmegye. 1. Patay Gyula farnadi lelkészt, tekintettel arra, hogy csekély népességű egyháza, szegénysége miatt drágasági pótlékot nem tud neki nyújtani, javadalmát készpénzben kapja s öt gyermeke neveltetése ós taníttaátsáról is gondos­kodnia kell, mint arra teljesen érdemes és méltó egyént ajánlja 600 K segélyre. 2. Szabó Zsigmond sárói lelkészt, mint négy gyermekes családapát, akit gyülekezete részben némi drágasági pótlók­ban részeltet, mint segélyre teljesen méltót 400 K segélyre ajánlja. 3. Konta Dezső zselizi lelkészt, mint aki gyülekezetétől készpénzfizetést kap, de szegénysége miatt drágasági pót­lókban nem tudja részeltetni, bizottság melegen ajánlja 200 K segélyre. 4. Varannay Sándor alsófegyverneki lelkész, két gyer­mekét nagy költséggel taníttatja, egyháza nem tud szegény­sége miatt drágasági pótlékot adni, bizottság 200 K segélyre ajánlja. 5. Czeglédy Pál hontvarsányi lelkészt, mint aki csekély

Next

/
Thumbnails
Contents