Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1916

1916. október - Oldalszámok - 175

- 175 a köz vád képviselőjével és Mórocz Mihály panaszlottal az 1916. évi julius 25-én kihirdetés által közöltetvén, az Ítéletben mindketten megnyugodtak, s így velük szemben az E. T. V. e. 128. §. a) pontja szerint jogerőre emelkedett. E felmentő Ítélet az egyetemes konvent elnökségével 1916 szeptember 2-án közöltetvén, ellene a konventi elnökség 26/1916. bir. sz. a. megbízása folytán az egyetemes konventi ügyész 1916 szeptember 12-én fellebbezést adott be — fellebbezési kérelme az Ítélet megváltoztatására — a panaszlottnak az E. T. V. 34. §. 3. pontjába ütköző vétségben vétkesnek kimondására és megbüntetésére irányult. Tekintve azonban, hogy ez a fegyelmi ügy a konventi elnökség által 6/1916. bir. sz. a. határozattal hivatalból indíttatott ugyan meg, de mert ebben az ügyben az egyetemes konvent mint sértett fél szerepel, és így a konventi elnökséget, mint a sértett fél képviselőjét a felebbezési jog megilleti, ez alapon az egyházker. bíróság az egyetemes konventi ügyész felebbezósét elfogadja, s az ügyet ez alapon hivatalból is vizsgálat alá vette; és mivel az egyházker. fegyelmi bíróság az ügy felülvizsgálata során arról győződött meg, hogy az 1. fokú bíróság elnöksége, a panaszlott lelkész nyilatkozatának beérkezése után, ezt a nyilatkozatot az E. T. V. c. 61., 63. és 65. §§-ai rendelkezésének megsértésével az iratokkal együtt indítványtétel végett nem közölte az egyházmegyei ügyésszel, s így a közvád képviselőjének nem adott módot és alkalmat arra, hogy az ügyész az idézett törvény 65. §-a értelmében Írásbeli indítványát beadhatta, s abban a vádat szabályszerűen körvonalozhatta volna, hanem vádirat nélkül közvetlen főtárgyalást tartott, ennek a hézagos és felületes eljárásnak lett azután következménye az, hogy az I-ső bíróság a vádirat nélkül megtartott tárgyalás során nem is tette vizsgálat tárgyává azt, ami miatt az egész fegyelmi eljárást az egyetemes konvent elnöksége elrendelte, hogy t. i. a panaszlott által szerkesztett és aláirt beadványban foglalt inkriminált kifejezések önmagukban ós a szöveggel való összefüggésükben megállapítják-e az E. T. V. t.-c. 34. §. 3. pontjában körülirt