Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915

1915. október - Oldalszámok - m01_30

- 30 -A háború kezdetén gyakorlati alkalmazásba kivántam venni kerületünk vezetőségének azt a régi felfogását, amely az osztrák örökös tartományokat kerületünk külmissziói területének tekintette. Amidőn a wieni reformátusok gondozásával megbizott Balogh Elemér lelkész úr jelentést tett a bécsi kórházakban elhelyezett reformátusok nagy számáról s arról, hogy ilyenek tömegesen vannak a többi ausztriai kórházakban is: megbiztam a lelkész urat, aki az adott kerületi segély elfogyása miatt is panaszkodott, hogy költségemre utazza be mindazokat a helyeket, ahol ilyen kórházak vannak s utazása eredményéről tegyen jelentést. A lelkész úr, nem tudom mi okból, nem személyesen kereste fel a nagyobb osztrák kórházakat, hanem körlevelet küldött az ottani protestáns lelkészekhez, akiktől kapott válaszok alapján nagyobb szabású akciót vettem tervbe s annak kezdeteként három lelkész neveztetett ki kerületünkből az osztrák kórházakhoz. Közben megtörtént, talán némi részben csekélységem kezdeményezésére is, a kerületi elnökségek ez ügy megbeszélésével foglalkozó tanácskozása s az itteni megállapodások folytán kerületünk részéről további külön akciót nem tartottam megengedhetőnek. Az egyes misszió-pontok állapotáról részlegesen beszámol a ker. misszió-bizottság jelentése, amely jelentéssel kapcsolatban különösen kérem a főtiszt, egyházkerületi közgyűlés szives figyelmébe Szombathely ügyét. * * * Jelentésem bezárásául kedves kötelességemnek tartom leghálásabb köszönettel adózni főgondnok urunk őnagyméltóságának, aki mostani rengeteg gondja s dolga mellett is mindig szakított magának időt, valahányszor ügyes-bajos dolgainkban hozzá fordultam szives tanácsért és támogatásért; de hálás köszönettel tartozom a Nt. esperes uraknak is, akik minden tiszteletreméltó buzgósággal voltak segítségemre ügyeink intézésében, s a jegyzői kar nagyrabecsült tagjainak.