Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915

1915. október - Oldalszámok - m01_13

- 13 -gárdi, Horváth Lajos vilonyai, Mohácsy László tápi, Keresztes Gyula kaposmérői, Fazekas Mihály felsőörsi lelkészek, mig Sáhó István esákberényi lelkész a sebesült és betegszállító vonatoknál teljesített szolgálatot. A felekezetközi viszony tekintetében nem merült fel olyan eset, amely jogos panaszra adhatna okot. Azt, hogy a más felekezetű lelkészek buzgó tevékenységet fejtenek ki a maguk szűkebb és tágabb körében, egészen magától értetődő dolognak tartom s ha e miatt panaszkodik valaki, ezzel csak arról tesz bizonyságot, hogy lelkiismeret bántja a teendőiben való lelkesült forgolódás hiánya miatt; másoktól várja azt az ellensúlyozó munkát, amelynek végezése az ő legszentebb kötelessége. A tisztesség határai között mozgó verseny jótékony hatása bizonyos, hogy hamar veszendőbe megy ezen a téren, ha a hatalmaskodásra amúgy is hajlandó emberi természet nem talál kellő korlátozásra a tisztultabb felfogás ós műveltebb erkölcsi érzés, főleg és különösen pedig a keresztyén testvéries szeretet önmérséklésre intő szavaiban. A terjeszkedés vágya hamar feledteti az emberrel a jogosság határait, kivált ha az ez irányú hajlandóságot nem szorítja helyes korlátok közé a fejlettebb jogi érzék, de még eddig azt voltam szerencsés tapasztalni, s ezt nagy lelki örömmel jelentem is ki, hogy az irányító tényezők és vezető férfiak szóval és tettel iparkodnak úgy hatni, hogy az e tekintetben régebben nagyon is sűrűn fellépő sérelmek megszűnjenek s enyhüljön az az örömtelen, sőt káros feszültség, mely egyes vidékeken igen áldatlan állapotokat teremtett. Ahol tehát bántó felekezeti tendenciozitást látunk, biztosak lehetünk benne, hogy ott nem a felekezeti élet irányítására hivatottak keze dolgozik, hanem egészen más elemeknek kicsinyes, önző érdeke, amely ellen a legéberebb figyelem kifejtését ajánlom lelkésztársaim figyelmébe s az arra való gondos ügyelést, hogy ellenünk hasonló vádak ne legyenek jogosan emelhetők. Ezt az utóbbi körülményt azért hangsúlyozom különösen, mert az utóbbi IV. Felekezetközi viszony.