Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915

1915. október - Oldalszámok - m01_8

— 8 — f a folyó tanév elején az intézet egyik legérdemesebb, legbuzgóbb, valóban hivatásos tanára, Sebestyén Dávid, aki hosszú tanári pályáján nevelésügyünk terén hervadhatatlan érdemeket szerzett magának. Adja a Mindenható, hogy a pihenés éveit békességben élvezhesse még nagyon sokáig s legyen lelkének öröme az a tevékeny munka, melyet hazánk és egyházunk érdekében kifejtett. Nem zárhatom le a mult évben történt változások sorát anélkül, hogy meg ne emlékezzem azokról a lelkésztársaimról, akik hosszú lelkészi működésük után a jól megérdemelt nyugalom után vágyakozva megváltak gyülekezeteiktől. Barla Szabó Károly alsósegesdi lelkész több mint 40 éves buzgó működés után 1915. évi január hó 1-én kezdette meg a nyugalmat és pihenést, Kiss Endre kaposszentbenedeki lelkész pedig f. évi julius hó 1-én vonult nyugalomba 46 éves eredményes lelkészi működés után. Kívánjuk nekik, hogy csendben, békességben és jó egészségben még sokáig élvezhessék a terhes munka után megérdemelt nyugalmukat. Simon Károly pata-poklos-apáti és Kelemen János ácsi lelkész nyugdijkérvónye még tárgyalás alatt van, mindketten 1916. évi január hó 1-én óhajtják megkezdeni a nyugalom időszakát, melyet sok évi buzgó munkálkodásuk után méltán megérdemelnek. Gyülekezeteink vallásos életéről az illetékes esperes urak részint személyes tapasztalataik, részint a presbitériumoktól bekért jegyzőkönyvek alapján minden tekintetben megnyugtató, sőt örvendetes jelentéseket küldöttek be. Az egyes egyházakban kivánatos jórend, a hivek, elöljárók, tanítók és lelkészek között példás egyetértés, béke s munkás kötelességtudás uralkodik. A külső életkörülményekben a liáboru-okozta nagy eltolódások, úgy látszik, mélyreható megváltozását vonták maguk után híveink vallásos gondolkodásmódjának, átalakították lelkük egész világát. Megnyilatkozik ez a nagy lelki változás nemcsak az istenitiszteletek buzgóbb és tömegesebb látogatásában, az III. Egyházi élet.