Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1915

1915. október - Oldalszámok - m01_2

- 2 -tetszőnek tűnik fel, hog}

T minderről hallgatok. Idő előtti és merész vállalkozás volna a háború következményeiről beszélni. Nem beszélni kell most, de cselekedni. Mindenkinek ki kell venni részét abból a teherből, melyet a haza szent ügye állít elénk. Hogy mi következik ránk, mi következik egyházunkra, megújulás-e vagy elaluvás, az a jövő titka. Istennek csodálatos jelei hitünket, reményünket erősítik s bizunk abban, mert már látjuk, hogy új életre kelve, megizmosodva kerülünk ki e forgatagból. Higyjünk tehát és cselekedjünk. A merészen csapongó képzeletnek céltalan kalandozását a háború eseményei fölött ezért nem tartom összeegyeztethetőnek azzal a mély tisztelettel, amellyel a főtiszteletü egyházkerület iránt viseltetem. Szives elnézésüket kérem tehát azoknak, akik jelentésemben háborúval kapcsolatos kijelentéseket várnak, hogy kívánságukat kielégíteni nem tudom. S ha ezért mégis gáncs találna érni, legyen szabad vigasztalást keresnem abban az eddigi kedvező tapasztalatokon alapuló édes tudatban, hogy a kerületi közgyűlés nagyérdemű alkotó tagjainak bölcs tapintata s tárgyilagos igazságszeretettel párosult nemes buzgalma módját fogja találni a Tárgymutatóba fölvett nem csekély anyag olyatén letárgyalásának, hogy hozandó határozatai a megnyugvásnak kellemes érzését fogják kiváltani az érdekeltek lelkében s ezzel ellensúlyozzák a jelentésem említett hiányát. Fájó szívvel kell első helyen megemlékeznem arról a mélységes gyászról, mely a dunamelléki ref. egyházkerületet s vele egész magyar ref. egyházunkat, sőt az egész magyar közéletet érte dr. Baksay Sándor püspöknek, az egyetemes konvent egyházi elnökének f. évi junius hó 18-án a pátriárkák életkorában, 83 éves gazdag élet után történt gyászos elhunytával. Mindnyájan érezzük azt a veszteséget, melyet e hatalmas tölgy kidölése okozott, mindnyájunknak fáj, hogy nem láthatjuk az élők sorában többé azt a szép, férfias, harmonikus keresztyén életet, mely belőle kisugárzott, azt a mintaszerű lelkipásztort, aki sohasem szűnt meg szereI. Halálozások.