Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - 49

— 49 — működéséről a következőkben van szerencsénk beterjeszteni tisztelettelj es j elentésünket. Az 1913—14. tanév mind a főiskola, mind a nőnevelőintézet életében a csendes, de eredményes munkásság esztendeje volt. Mindkét intézet mély fájdalommal jegyezte föl a maga történetébe azt a kimondhatatlan, nagy veszteséget, mely egyházkerületünket s annak tanintézeteit dr. Antal Gábor püspök halálával érte. Az ő elmúlásának a siratása a gyász esztendejévé is tette az 1913—14. tanévet. Különben a főiskola mindkét intézeti ága hűen megfelelt annak a várakozásnak, mely működéséhez mind a taníttató szülők, mind a fenntartó testület részéről méltán fűződik; a nőnevelőintézet teljes erővel iparkodik betölteni azt a szerepet, mely neki a hazai nőnevelés terén jutott. Az egyes intézeti ágakról szóló tiszteletteljes jelentésünket a következőkben terjesztjük elő: I. Theológiai akadémia. A theol. akadémiának az 1913 14. tanév első felében 55, a második felében szintén 55 rendes hallgatója volt; külföldön tanult 2, így az összes létszám a tanév végén 57 volt. Az egyes évfolyamokon így oszlottak meg a hallgatók: 1. éves 14, II. éves 8, III. éves 20, IV. éves 17. A hallgatók száma 4-el kevesebb volt, mint az előző tanévben; de rendes viszonyok között ez a létszám is teljesen elég arra, hogy egyházkerületünk lelkész-szükségletét fedezze. Azt az óhajtást, hogy a hallgatók a négy évfolyam elvégzése előtt ne menjenek ki segédlelkészekül, az elmúlt tanévben sem valósíthattuk meg. A parancsoló szükségtől kényszerülve több hallgatónak kellett engedélyt adni, hogy pályája bevégzése előtt kimehessen lelkészi szolgálatra. A kibocsátásnál mindig különös tekintet volt az illető képzettségére, komolyságára; mégis a lelkészképzés, sőt a lelkészi állás szempontjából is nagyon kívánatos, hogy az ilyen időelőtt való kibocsátások teljesen megszűnjenek. A lelkészi pálya teljesen kész embert kíván; a szárnypróbálgatással Dunánt. ref. ehker. jkve. 1914. 4