Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - m02_4

— 4 — napon gyászistenitiszteletet tartsanak. Felkértem egyúttal főgondnok úr ő nagyméltóságát, hogy kerületünk mélységes részvétét a legmagasabb helyen tolmácsolni sziveskedjék. Kérem a Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlést, hogy intézkedésemet helyeslő tudomásul venni, a fenséges trónörökös pár elhunyta miatt érzett őszinte fájdalmának s affelett való igaz részvétének jegyzőkönyvében is kifejezni adni méltóztassék. A mienkéhez hasonló fájdalom nehezült a tiszántúli ref. egyházkerületre is. Költői lelkiiletii s áldásos alkotásokkal ékeskedő püspöke, Fejes István hosszas szenvedés után ama jobb és boldogabb hazába költözött. Közismertek azok a kiváló érdemek, amelyeket a boldogult mint kitűnő költő s egyházi beszéd iró, mint zsinati s konventi képviselő és egyetemes énekügyi bizottsági elnök ref. magyar anyaszentegyházunk körül szerzett. Annak a testvér szövetségnek, mely a pataki s pápai főiskolák és ezek növendékei között a mult század eleje óta fennállott, a boldogult egyik legbuzgóbb, legtevékenyebb fenntartója és ápolója volt. Temetésén, Istenben boldogult püspök urunk akkor egy Bécs melletti szanatóriumban lévén konzultáció végett, küldöttséggel jelentem meg s kifejeztem kerületünk részvétét úgy a tiszáninneni testvér egyházkerület, minta boldogult gyászoló családja előtt. Kérem a Főtiszt. Egyházkerületi Közgyűlést, hogy eljárásomat tudomásul venni s boldogult püspök úr emlékét jegyzőkönyvében megörökíteni sziveskedjék. Megrendítő csapás érte s pótolhatatlan nagy veszteség sújtotta nemcsak a mi egyházkerületünket, hanem a magyarországi egész református egyházat is Claparéde Sándor úrnak, felekezetünk és nemzetünk ezen áldozatkész jó barátjának, összes közhasznú intézményeink lelkes támogatójának egész váratlanul történt s bennünket a legkinosabban érintő és lesújtó gyászos elhunytával. Messze vezetne kitűzött célomtól, ha a genfi Kálvin-ünnepélynek, melybe belevonattatásunk az ő nemes buzgólkodásának volt jó részben az eredménye, egyházi és iskolai életünk minden terére kiható áldásos következményei feltüntetésébe bocsátkoznám. Mindnyájan érezzük, tudjuk, hogy a világ protestáns népei-