Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - 280

- 280 kájában. Nem az elért eredmények babérain hivalkodóan megpihenni, hanem a jövő számára minél többet dolgozni, volt egész életének elve, mert azt vallotta, hogy nem az a fő, meddig él az ember, hanem hogy élete mennyi áldást hozott önmagára és másokra. Ez mutatja minden életnek értékét. A természet tárházának gazdag készletéből szokta venni az irányító példát a gyakorlati életben követett eljárásához. Ez erősítette meg abban a meggyőződésben, hogy a szerves lények világában a gyökere a múltban van ugyan mindegyiknek, de eélja a jövőre utal; hogy az embernek sem szabad megelégedni azzal, hogy béketűréssel hordozza a napnak terhét, kényszerűségből eleget tegyen hivatalos kötelességének, mert hiszen már isteni Mesterünk megmondotta, hogy ha csak azt cselekesszük, amit cselekedni kötelesek voltunk, akkor hitvány szolgák vagyunk. Az emberi lélek értékében való hit bátorságával vetette tehát kezeit a munkára, hogy abból a jelennek haszna, a jövő fejlődésnek biztos alapja legyen. Sohasem ismerte el annak a gondolatnak helyességét, hogy amit mi jövőnek hiszünk, az üres álom, ősrégi remény, melyre csak a gyarló emberi képzelődés adott fényes új ruhát. A kishitűség mentsvárának tartotta azt a felfogást, hogy maradandót alkotni csak egyes kiváltságosok hivatvák. Ezt csak azok hangoztatják, kik nem ismerik a munkálkodásnak teremtő erejét, akik nem ismerik azt a természeti törvényt, hogy a szó valódi értelmében a halál is az életre tanít. Ebben a meggyőződésben járta nagy vezérünk is a halál széles birodalmát, hol minden fűszál, minden bokor életről beszél, minden koporsó örök igazságok ringató bölcsője. Ebben a reményben, a jobb jövőnek boldogító reményében dolgozott, munkált szüntelen idehaza is, idegenbe szakadt véreink megmentésében is, akikben látta hazánk jövő nagyságának megbízható előharcosait. / Es vájjon, mit mondjak boldog, szép családi életéről, mit mondjak róla, a szerető, gondos, jó édes apáról, mit arról a rajongó szeretetről, mellyel gyermekeinek jövőjén, boldogságán csüngött? A Mindenható nagy kegyelme meg-