Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914

1914. szeptember - Oldalszámok - 264

— 264 s vádlottat az ellene emelt vádak alól felmentvén, a felmerült 451 kor. 80 fill. költség fele részében 15 nap alatt, végrehajtás terhe mellett megfizetésére, vádlottnak hivatalból történt nyugdíjazásából kifolyólag a pápai ref. egyházmegye közpénztárát kötelezte. A konvent hivatkozott Ítélete jogerős Ítélet. Ellene az E. T. Y. t.-c. 119. §. szerint enged ugyan perújítást, esetei gyanánt azonban a 120. §. csak kettőt jelöl meg: 1. ha a perújítással élő fél az alapperben nem használt új bizonyítékot mutat be, mely az ügy lényegére vonatkozik, s melyre nézve valószínűvé teszi, hogy azt az alapperben nem használhatta; 2. s ha valamely ténynek az ellenkezője, melyme az alapperbeli Ítélet alapítva volt, a büntető biróság jogerős ítéletével van megállapítva. A pápai egyházmegye elsőfokú bírósági ítéletének alapjául nem szolgált egyik eset sem, noha az új bizonyítékok beszerzését az ügyészi indítvány 1-ső pontja is ajánlja. A biróság ítéletének okai között azt hozza fel mindössze, hogy a per újrafelvételét indokolja az az általános felháborodás, mely a csöglei gyülekezet minden tagját máig is fogva tartja, továbbá azt, hogy a fegyelmi eljárás magánfelek panaszára s nem hivatalból s tényleg alapos okok miatt indíttatott meg. Ezek azonban olyan állítások, melyek előtte voltak a konventi bíróságnak, s az ezeket tekintetbe vehetőknek nem találta, s így az alapperben nem használt új bizonyítékoknak nem vehetők. A második pontban megjelölt esetre a periratokban semmi vonatkozás nincs. Mivel tehát az I. fokú bírósági ítélet az E. T. V. t.-c. 120. §. 1—2. p. alá foglalt követelményeknek nem tesz eleget, az ügy érdemben nem volt tárgyalható, s a perújítás mint meg nem engedhető, a biróság által végzésileg elutasítandó volt.