Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1914
1914. szeptember - Oldalszámok - 151
— 151 — azon segély visszafizetését, melyet mint papnövendék kerületünktől élvezett, és a szabályzat szerint most azért kell visszafizetnie, mert a dunamelléki egyházkerületbe ment át. Az egyházkerületi közgyűlés kérelmét nem teljesítheti. 205. Kis Ernő főgimnáziumi tanár azon kérelemmel járult a gazdasági tanácshoz, hogy tekintettel arra, miszerint az 1893. évi egyházi törvények 470. §-a úgy rendelkezett, hogy teljes főgimnáziumban az igazgató tiszteletdija 300 frtnál kevesebb nem lehet: mivel ő 1894/5—1900/1-ig, tehát hét évig 200—200 frt. tiszteletdijat élvezett, utalja ki neki az elmaradt 1400 K-t kamataival együtt. Gazdasági tanács 57/1914. sz. határozatában a kérelmet teljesíthetőnek nem találta, mert az igazgatói dij minden évben meg volt a költségvetésben állapítva s utólag annál magasabb összeg nem utalványozható. Az egyházkerületi közgyűlés a gazdasági tanács határozatát jóváhagyja, s Kis Ernő kérelmét nem teljesítheti. 206. Gazdasági tanács 54/1914. jegyzőkönyvi pontjában indítványozza, hogy a főiskola kebelében valamint a fiu- és leányinternátusban és a köztartáson alkalmazott szolgái után, a kerületi betegsegélyző pénztárba befizetni kötelezett jelentékeny összegek megmentlietése végett mondja ki az egyházkerületi közgyűlés, hogy alkalmazott, rendes fizetéssel és tartással ellátott szolgáiról, azok betegsége esetén is maga gondoskodik s azokat minden szükségesekkel ellátja. A gazdasági tanács javaslatát az egyházkerületi közgyűlés határozati erőre emeli, mert a befizetett összegek havonként és évenként olyan összeget tesznek ki, amennyibe a betegápoltatás nem kerülne, mert a szolgáknak betegség esetén való ellátásáról magunk gondoskodunk, tehát a betegsegélyző pénztárnak követelési joga törvény szerint megszűnik, ez a változtatás reánk nézve előnyös. 207. Barthalos István pénztári ügyész beterjeszti a következő jelentését:
