Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. április - Oldalszámok - 92

- 92 a nagyméltóságú miniszter ur intézkedését, érte önagyméltóságának bálás köszönetét fejezi ki, a változásnak bevezetését pedig ugy a neszmélyi lelkészi dijlevélben, mint a tatai egyházmegye lelkészi dijlevél törzskönyvében elrendeli. 103. A nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi miniszter ur 166.401/912. számú leiratában értesit, hogy tekintettel a rendelkezésére álló hitel szük voltára, a zselizi ref. leányegyházban egy uj lelkészi állás szervezése az 1898. évi XIV. t.-cz. 2. §-a szempontjából való indokoltságának elismerését jelenben csak az esetben nyújthatja kilátásba, ha az egyház részéről adott megajánlás olykép rendeztetik, hogy az állam részéről várt kiegészítés évi maximális 400 koronánál többre ne rúgjon. Egyben tudatja, hogy az ügynek megfelelő rendezéséig, 1913. év január 1-töl kezdödöleg, további intézkedésig, az évi 400 koronát engedélyezi és annak folyóvátétele iránt az állomás betöltése alkalmával inlézkedni fog. Az egyházkerületi közgyűlés, miután tudomással bir arról, hogy a Zselizben lakó hitsorsosok teljesítőképessége tovább nem terjed a megajánlott szolgáltatásnál, annak hangsúlyozásával, hogy ott az egyház anyásitását indokoltnak s annálfogva is szükségesnek tekinti, mert leányegyház az anyásitás czéljaira már nagyon jelentékeny mérvű anyagi áldozatba kerülő intézkedést is tett, ismételten felterjesztést intéz a nagyméltóságú vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz azzal a kéréssel, hogy a leányegyház anyásitása czéljára az állam részéről való hozzájárulást évi 800 koronára felemelni kegyeskedjék, s e felterjesztés benyújtására püspök urat kéri meg. 104. A mezőföldi egyházmegye esperese, ajánlásával terjeszti fel a székesfehérvári egyházközség feliratát, amelyben, igazolva a szabad királyi város polgármestere 2290/1913. sz. a. hozzá intézett átiratával, miként az 1910. évi népszámlálás adatai szerint Székesfehérvárott 3121 református vallású egyén van: egyházi törvény I. t.-cz. 14. § i) alapján a felsőbb egyházi hatóságok és képviselőtestületek mindama tagjainak és tisztviselőinek megválasztásánál, akiknek megválasztását a törvény az egyházközségek jogkörébe utalja, a meglevőhöz még egy, tehát két szavazatadásra való jogának megállapítását kéri.