Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - m01_5

- 258 — tői környezett fogondnokát, nagyméltóságú gróf Tisza István urat ő császári és apostoli királyi Felsége magyar királyi miniszterelnökké nevezte ki s igy az ország kormányának élére állitotta. Onagyméltósága kiváló szellemi képességei, tiszta szilárd jelleme, a haza és a király szolgálatában szerzett fényes érdemei alapján hivatott el épen a legválságosabb időben ezen nagyjelentőségű és nehéz állásra, de mégis fény és előny hárul az ő elhivatásából e mi dunántuli ref. egyházkerületünkre, amelynek ő bölcs vezére, és egész magyarhoni ref. egyházunkra, amelynek ő kiváló oszlopos tagja. Sokat tett ő eddig is egyházkerületünk és magyar ref. egyházunk javára, jövőre pedig egyházunk és hazánk iránti szeretetétől még többet várhatunk és remény 1hetjük, hogy az ő vezetése alatt működő kormány közmegelégedésre fogja megoldani a mi egyházunkat oly közelről érdeklő nagyfontosságú függő kérdéseket. Biztosítékot képez erre azon nyilatkozata is, melyet ide vonatkozólag a vezetése alatti kormány bemutatkozása alkalmával a következő szavakkal tett: „Foglalkozik a kormány a protestáns felekezeteknek azon régi óhajával is, hogy a nekik jutott állami dotáció a költségvetési tétel labilis formájából kivetkőzve, bizonyos állandó alapszerü állami dotáció legyen!" Adja a jó Isten, hogy eme régi forró óhajtásunk s törvényben gyökerező kívánságunk az ő befolyása és hathatós közreműködése folytán mielőbb valóra váljék! Örömmel üdvözöljük főgondnok urunk őnagyméltóságát kormányelnöki magas méltóságában s tiszta szívből kívánjuk, hogy a mindenható Isten még igen sokáig tartsa meg drága életét, egészségét édes magyar hazánk s református anyaszentegyházunk javára, hogy nemes, nagy céljait mind valóra válthassa s áldásos tevékenységével még hosszú ideig munkálhassa édes hazánk s ref. anyaszentegyházunk virágzását és fejlődósét ! II. A mindeneken szabadosan uralkodó Halálozások, isteni bölcs gondviselés fájdalmas gyászesetekkel is meglátogatott bennünket tavaszi közgyűlésünk óta, amidőn református egyházunk, különösen dunántuli egyház-