Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - 242

- 242 — ennek ügyvédjéhez a lelkészi hivatal pecsétjével ellátott leveleiben 1911 április 3-án, 1911 augusztus 28-án, 1912 julius 1-én és 1912 augusztus 14-én intézett leveleiben a fizetési késedelem okául az egyház szorult anyagi helyzetét, az egyházi adók be nem szolgáltatását hozta fel és az egyház nevében halasztásokat kért. 1912. év május hó óta azonban Jakab István a hitelező egylettel szemben már semmiféle fizetést nem telj esitett. Egybevetve már most ezeket az adatokat azzal, amit a fegyelmi iratok bizonyítanak, hogy Jakab István lelkészi járandóságait az egyházközség pénztárából Horváth István 1912. évi gondnoktól 1912. évre egészben, Hermann Ferenez 1913. évi gondnoktól pedig 1913. év két első negyedére hiánytalanul felvette, s ezt akként eszközölte, hogy bár neki tudni kellett arról, hogy a presbitérium álláspontja törvénytelen és határozata az egyházközség érdekeit sérti s az az egyházközségnek a hitelző egylettel szemben fentálló törvényszerű kötelezettségét nem érintheti, a hozott határozatnak a hitelező egylettel szemben való semmis voltáról a presbitériumot még sem világosította fel, sőt a fent említett gondnokok előtt a letiltás tényét és az egyháznak a helyette (Jakab István helyett) teljesítendő fizetési kötelezettségét elhallgatta s ilykép a nevezett gondnokok e részbeni tudomáshiányát és presbitérium tudatlanságból hozott határozatát fondorlatosan arra használta fel, hogy saját járandóságait, bár a hitelező egylettel szemben elvállalt kötelezettségét előzetesen nem teljesítette, a saját részére egész összegében kifizettette, s 1912. év május havától kezdve az igy kezeihez jutott pénzt sem fordította a hitelező egylettel szemben fentálló s az egyházközség ellen biztosított tartozásainak kifizetésére, bebizonyított tényként jelentkezik, hogy Jakab István vádlott mint lelkész és a presbitérium elnöke nemcsak hivatali hatalmával élt vissza, hanem e részbeni cselekvései és a presbitérium, valamint a fent nevezett gondnokok fondorlatos tévedésben tartása által oly bűncselekményt követett el, amely az 1908. évi XXXYI. t.-cz. 50. §-ában meghatározott s a Btk. 380. §. 2-ik tétele szerint