Dunántúli Református Egyházkerület jegyzőkönyve, 1913

1913. október - Oldalszámok - 136

- 186 tések végleges rendezésének, csak egyházunk lelkészeinek a haza és a magyar nemzet javára való önzetlen működése, nemzetiségi és felekezetközi viszonyaink között ez idő szerint egyedül lehetséges méltánylásának. Ez álláspontján magát az e tárgyban megalkotott országos törvényt is, csak ugy nézi, mint átmeneti jelleggel biró ideiglenes intézkedést az 1848. évi XX. t.-cz. végrehajtásának utján. E törvény végrehajtásának követeléséhez a jogot teljes erejében fenntartja, s megvalósítására törekszik megtenni mindent, ami a viszonyokhoz mérten a siker reményével biztat. Mivel azonban abban a meggyőződésben van, hogy jelen viszonyok között a törvényhozási intézkedés ellen való fellépés felekezetünk jólfelfogott érdekei szempontjából inopportunus eljárás volna, — mivel bizik ugy a kormány jóindulatában, mint egyházunk vezető fér fiainak jogaink és érdekeink felett őrködő hűségében, amelyből kifolyólag azok alkalmas időben mindent megtesznek ugy jogaink érvényesítésére, mint érdekeink kielégítésére, bár elismeri, hogy a felterjesztéssel élő egyházmegyék csak egyházunk jogai mellett szállottak sikra, s érveik helytállók: felterjesztéseik Jfelett, fedezet hiánya miatt a komáromi javaslat felett is, jelenben napirendre tér. 193. A barsi ref. tanitó-egyesület egyházmegyéje elé terjesztett beadványában a tanítóknak az egyházi közigazgatásban és igazságszolgáltatásban, valamint a törvényhozásban való nagyobb és pedig oly mérvű részeltetését kéri, hogy az egyházmegyei közgyűlésnek az anyaegyházak számának, az egyházkerületi közgyűléseknek a kerület esperesei számának megfelelő tanácskozó és határozó tanító tagja legyen, — zsinati képviselőik száma 13-ra emeltessék, s egyházmegyei ós egyházkerületi tanácsbirákul is megfelelő arányban választassanak. A barsi egyházmegye 41/913. sz. határozatában nem